A barna hajú, zöld szemű fiú a suli focicsapatának középcsatára, híres és népszerű, és emellett igen jóképű. A foci őrült Ernő sokat edz és meccsezik, de mindig szakít időt Ritára. A lány már negyedik hónapja boldog kapcsolatban van a focireménységgel. Sokat lógnak együtt, péntek estenként mozizni vagy biliárdozni járnak a haverokkal, szombatonként buliznak, a vasárnapokat kettesben töltik, vagy meccsre mennek, hisz Rita a srác főszurkolója. Általában négyesben lógnak együtt, Rita legjobb barátnőjével Lilivel, és a srác csapattársával és jó haverjával Adriánnal. Minden szuper volt és idilli, míg nem egy hétvégi meccsen csúnyán megrúgták Adrián lábát, és le kellett vinni a pálya szélére. Rita, Lili és Ernő egyszerre szaladtak oda a földön szenvedő sráchoz. Sajnos a piros csapat játékosa csúnyán lesérült, szétrúgták a bokáját, be kellett vinni a balesetire, de Ernőnek folytatni kellett a játékot. Lili és Rita kísérték a fiút a kórházba, Lilinek ugyanis nagyon tetszett Adrián, bár a fiú nem adta jelét, hogy viszonozná az érzelmeit. Szerencsére a srác lába nem tört el, de még így is gipszet kapott, és egy csomó fájdalomcsillapítót. Ernő a meccs megnyerése után a kórházba vette az irányt, ő hívta legjobb barátja bátyját, hogy jöjjön a sebesültért. Adrián hálás volt a csapatnak, hogy mellette vannak, de nem hagyta, hogy bárki is hazakísérje, úgyis csak kényszer-pihenőre ítélték. Így Adrián otthon dekkolt, hiányzott is a csapatnak.
Szombat délután, mivel Ernőnek edzése volt, Rita egyedül indult meglátogatni a beteget. A csapat összedobott egy kis pénzt, és édességgel és sós rágcsálni válóval megpakolt ajándékkosárral csengetett be Adriánéknál.
Maga a srác bicegett az ajtóhoz, és meglepődve vette észre a látogatót.
- Ó, szia! Egyedül jöttél? Erni hol van?
- Szia! Természetesen edzése van.
- Ja tényleg! - kapott a fejéhez Adrián. - Kettőkor kezdődött. Azt se tudom, mikor milyen nap van, mióta itthon dekkolok. - szomorúan beletúrt szőke, kócos hajába. - De gyere be!
- Oké, de csak egy pár percre. Látom, hogy nyűgös vagy és azt se akarom, hogy a lábad terheld. - mosolygott együtt érezve Rita, aki csini zöld felsőt viselt divatos lyukacsos, koptatott farmerrel.
Bemetek hát a nappaliba. A fiúnak meg volt ágyazva a kanapén, amit odaért, be is vackolta magát a helyére. Rita a dohányzóasztalra rakta a nasiból és ivólékből álló csomagot.
- Ezt a csapatunk nevébe hoztam. - mosolygott a lány és leült a kanapé végébe, a lehető legtávolabb Adrián kinyújtott, felpóckolt lábától, nehogy megüsse. - Én vagyok a futár.
- Köszönöm nekik, és neked is, hogy gondolsz rám. - villant a lányra Adrián üveg kék szeme. - Jó, hogy ilyen barátaim vannak!
- Ernőke is üdvözletét küldi. Azt üzente, holnap a mérkőzés után beugrik hozzád, hogy elmesélje, mi zajlott a meccsen.
- Oké.
- És... hogy van a lábad? - kérdezte Rita, hogy megtörje a kínos csendet. Fura volt kettesben lenni Adriánnal, mert bár hónapok óta egy társaságba mozogtak, szinte sosem beszéltek négyszemközt.
- Még hasogat, de már nem annyira, mint a hét elején. Remélem, hamar javul, hogy minél előbb visszatérhessek a pályára.
Rita jókedvűen felnevetett.
- Istenem, te ugyanolyan focibolond vagy, mint Ernő!
- Ezért is lettünk barátok.
- És a lábad... el van törve?
- Még csak az hiányozna! Szerencsére csak a bokaszalag van meghúzódva, de gipszbe rakták, hogy meg ne erőltessem. Hétfőn megyek kontrollra, ott dől el, hogy marad-e még egy hétig a gipsz, vagy kapok egy csatos bokavédőt, amivel már járkálhatok.
- Az jó. Örülnék, ha hamar visszatérnél közénk. - mosolygott megint Rita félszegen.
A lány nem is tudta igazán, mit mondjon. Zavarba jött Adrián fürkésző pillantásától. Tudatára ébredt, hogy kettesben van egy elég vonzó fiúval.
- És jól megvagytok Ernővel? - faggatózott a szőke srác. - Folyton rólad beszél, úgyhogy biztos nagyon szerelmesek vagytok!
- Ezt olyan kétkedve mondtad, mintha te nem hinnél a szerelemben. - jegyezte meg a lány, mert Adrián szavából sütött a hitetlenkedés.
- Inkább nem tudom, mi az. Még sosem voltam szerelmes. - vallotta be a srác szemlesütve.
- Tényleg? Ezt alig tudom elhinni! Egy ilyen helyes srác, mint te... úgy értem biztos körül rajongnak a lányok. Tényleg sose szerettél még senkit?
- Lehet... de nem hiszem. Meséld el, milyen szerelmesnek lenni! - kérte Adrián, s közben felállt, de nem vette észre, hogy a távirányító a paplanról a földre csúszott a lába alá. Elvesztette az egyensúlyát, de hogy el ne bukjon Rita odaugrott és elkapta a derekát. A bénázás vége az lett, hogy mindketten a kanapéra estek egymásba kapaszkodva.
- Mi a szerelem? - ismételte meg Adrián a kérdést a lány barna szemébe nézve.
- Az, amikor nagyot dobban a szíved, ha meglátod, ha bármit megtennél, hogy észrevegyen. Ha meghalnál egy lopott csókért, vagy ha csak ő érdekel és csak vele akarsz lenni.
- Milyen jól hangzik. - súgta a srác, és nemhogy elengedte volna Ritát, inkább átölelte a derekát.
Szája vészesen közeledett a lányéhoz.
Rita nem bírt ellenállni a kísértésnek, és nem is nagyon akart. Minden porcikájával Adrián csókja után vágyott, és mikor valóban találkozott ajkuk, szenvedélyesen viszonozta az érzéki csókot. Teljesen beleszédült a mámorba. Őrült csók volt, nem is gondolta volna micsoda tűz lobog barátja legjobb barátjába... Erre a gondolatra a lány kijózanodott, és eltolta magától Adriánt. Mindketten zihálva szedték a levegőt.
- Úr Isten! Nem ütötted meg a lábad? - kérdezte zavartan a lány, és kihúzódott a kanapé sarkába.
- Jó ég, Rita! Csókolóztunk, és te ezt kérded?
- Ennek nem lett volna szabad megtörténnie.
- Nem bizony, de legalább kiderült, hogy vonzódunk egymáshoz. És ez óriási baj, hisz Erni a legjobb barátom.
- Igen... ezért nem szabad megtudnia. - mondta gyorsan Rita. - Ha úgy viselkedünk, mintha meg se történt volna, minden rendben lesz.
- Te képes leszel rá? Mert én aligha. Amióta csak beléptél Ernő életébe, folyton rád gondolok! Miattad rúgták szét a bokám, mert akkor is téged figyeltelek.
Rita teljesen ledöbbent. Ezt sosem gondolta volna, és észre sem vette, hogy Adrián másképp néz rá, mert ő mindig csak egy havernak tekintette.
- Én... én Ernőt szeretem... nagyon!
- Kétlem én azt, cicám! - a fiú előre dőlt és megsimogatta Rita arcát. - Ha annyira szeretnéd, mint ahogy állítod, képen töröltél volna még a csók előtt. De nem tetted! Úgy doromboltál, mint egy kiscica és újra megteszed... - a srác Ritához hajolt és röviden, de forrón ismét szájon csókolta. A csók olyan édes volt, hogy Rita sóhajtva Adrián tarkójára csúsztatta a kezét, így követelve, hogy folytassa és ne eressze el. Készségesen, szinte transzba esve követelte a forró és szenvedélyes csókokat.
- Ó, Rita, nem tudod, mióta vágytam már erre! - fakadt ki a fiú két csók között. Homlokát a lányéhoz nyomta. - Beléd estem, de annyira, hogy nem érdekel, hogy a barátom nője vagy! Téged akarlak, amióta csak ismerlek!
Rita a srác mellkasára hajtotta a fejét, hogy elrejtse kibuggyanni készülő könnyeit.
- Kérlek, Adrián, ne mondj ilyeneket, mert ez egyszerre jó és rossz is! Ernőhöz tartozok! Nem tudok a szemébe hazudni. Nem akarom becsapni, pedig valamilyen szinten máris azt tesszük! Bár téged ismertelek volna meg először!
- Tehát nem vagyok közömbös neked. - vonta le a következtetést a fiú és megsimogatta a lány haját.
- Nem bizony! Igaz, csak akkor ébredtem erre rá, amikor beléptem ide. De nem tehetjük ezt Ernővel! Ráadásul, ha bevalljuk neki a történteket, mindkettőnket gyűlölni fog! Ha pedig elhallgatjuk, hogy elindult köztünk valami, halálra kínoz a lelkiismeretem. Ez patthelyzet.
- Titkos viszony? Izgalmas lenne, nem? - mosolygott huncutul Adrián, miközben a lány hátát, vállát simogatta és a homlokát puszilgatta.
- Azt nem! Képtelen lennék rá!
- Akkor azt javaslom, hagyjunk magunknak időt, a végzet majd eldönti, mi legyen. - húzódott el Ritától a fiú és komolyan nézett a szemébe. Remélte, hogy nem fognak tudni továbblépni, még akkor is, ha ezzel csúnyán megsebzi barátját.
- Oké. - egyezett bele a lány összezavarodva, és sürgős vágyat érzett, hogy elhagyja a lakást. Az ajtó felé botorkált. - Megyek. Nem kell kikísérned, ne erőltesd meg a lábad! És... Adrián, én nem akarok fájdalmat okozni se Ernőnek, se neked!
- Pedig egyikőnknek muszáj lesz. Kérdés csak az, ki mellett fogsz dönteni.
Rita nem tudott válaszolni, és pillanatnyilag gondolkodni se. Minden további szó nélkül elhagyta a lakást.
Eltelt egy hét, de a lány még mindig nem tudta, mit tegyen, melyik fiút válassza. Ernővel alig találkozott, tanulásra, vagy családi programokra hivatkozva mindig lerázta, de vasárnapra nem talált kibúvót, muszáj volt részt vennie Ernő meccsén. Lilivel a pálya szélén ültek a legelső lócán. A játék kezdete előtt tíz perccel megérkezett a sántikáló Adrián. Intett a pályán bemelegítő csapattársaknak, aztán nyögve-nyelősen lehuppant Rita mellé.
- Szia, bajnok! Jó téged újra látni! - hajolt előre Lili, hogy barátnője ne takarja előle a jóképű fiút. Még a szeme is ragyogott, most, hogy a srác csatlakozott hozzájuk.
- Te már járkálsz? - kérdezte a farmeres és fehér pulcsis Rita minden lelkesedés nélkül. Felkavarta Adrián megjelenése, de nem akarta kimutatni.
- Sziasztok! Már megmaradok. Sokat javult a bokám.
- Örülök neki. - mosolygott Rita. Valójában annak örült, hogy végre látja a srácot. Azóta a bizonyos délután óta nem találkoztak, és csodák csodájára hiányzott neki Adrián.
- Én is örülök, és remélem, hogy hamarosan a pályán fogsz rohangálni, csodacsatár úr! - szólt közbe a fekete hosszú hajú Lili.
Elkezdődött a játszma, s Rita lélegzetvisszafojtva ült a padon, de nem az izgalmas mérkőzés miatt, hanem mert Adrián keze néha a hátára csúszott, vagy még bátrabban hátulról a tarkóját simogatta. Ép lábát a combjához nyomta, s közelségétől Ritának melege lett, hevesen vert a szíve, és szívesen leteperte volna a fűbe, hogy megadják magukat a köztük fellobbant szenvedélynek. Ha a csapatuk gólt lőtt felugrottak és örömükben összeölelkeztek.
Ezt már nem bírom elviselni. - gondolta Rita kétségbe esve, mikor lehuppant a harmadik örömkitörés után. - Döntenem kell, hogy Ernő vagy Adrián! Mert megöl a kétkedés, a lelkiismeret és az önmarcangolás. Mindkét fiúban van valami különleges, valami vonzó, de kettőt nem szerethetek! Ernő kedves, imádni valóan gyengéd és vicces, míg Adrián tüzes, szenvedélyes és intelligens. Én ebbe beleőrülök!
A meccs nyolcvanötödik percében Rita idegei felmondták a szolgálatot, felpattant, mint akit darázs csípett meg. Menekülni akart, lehetőleg minél messzebbre.
- Elugrom a büfébe! - közölte Lilivel, és már rohant is. Totálisan össze volt zavarodva.
Elért a büféhez, de várakozott előtte pár fiatal, így oldalra húzódott és a kis bódé falának döntve a hátát, lehajtott fejjel nagyokat sóhajtozott, mint egy pánikrohamos. Próbált megnyugodni, színes tornacsukája csillagait nézte, és próbált egyenletesen lélegezni. Mikor felemelte a fejét, szemben találta magával Adriánt.
- Meglepetés! - mosolygott édesen a fiú.
- Éreztem, hogy követni fogsz.
- És akartad is?
- Igen... - bökte ki a lány.
Adrián elégedetten mosolygott és átölelte Rita derekát. Ugyanolyan zabolátlan szenvedéllyel csókolta meg, mint legelőször.
- Ugye erre vágytál? Ugye másra sem tudtál gondolni? - súgta a fiú két csók között.
- Igen... ó, igen! - nyögte Rita, mert eszét vette a szenvedély. Kétségkívül nagyobb hatással volt rá ez a srác, mint Ernő.
- Pedig ez nem szép dolog, édesem! - incselkedett Adrián, s közben a lány arcát apró puszikkal halmozta el. - Belehabarodni a barátod barátjába őrült nagy butaság! Ezért büntetés jár!
- Milyen... büntetésre gondolsz? - dadogta a lány, és úgy simult Adriánhoz, mintha eggyé akarna olvadni vele.
- Kezdjük talán ezzel... - édes, mámorító csók következett.
- Ó, Adrián, így büntethetsz életem végéig! - lehelte Rita.
- Csak akkor, ha szakítasz Ernővel, és mindent újrakezdesz velem!
- Nem is tudom... - rázta a fejét a lány, de közben a fiú vállát, karját simogatta a fekete kapucnis pulóveren keresztül. - Ernőke nem érdemli ezt tőlem! Mindig feltétel nélkül szeretett, én meg galád módon megcsalom a barátjával! Borzasztó nőszemély vagyok!
- Ne tégy magadnak szemrehányást, drágám! - kérte Adrián az imádott arcot simogatva. - A szívednek hiába akarsz, nem tudsz parancsolni! Tudom, hogy engem szeretsz, hát ne ellenkezz! Engedd, hogy szeresselek!
- Még nem is mondtam, hogy téged választottalak! - nevetett fel a lány, de már csak evődésből makacskodott, szíve és teste választott.
- De én tudom, érzem, mert szeretlek! Ennek így kellett történnie...
- Igen, igen, én is szeretlek! - adta meg magát Rita az újabb csóközönnek.
Az édes jelenetet tapsolás szakította meg. A szerelmesek ijedten szétrebbentek.
Ernő állt mögöttük, és sütött az arcáról, hogy mindent látott, hallott, és ért.
- Gratulálok a szívszaggató jelenethez! - szólt gúnyosan a piros mezes, felbőszült srác. Gyilkos pillantásokkal méregette barátját és csalfa kedvesét. - Velem mikor akartátok közölni ezt?
- Ernő, kérlek... - kezdte Rita sápadtan.
- Ne magyarázkodj, Ritus! - intette le Ernő. - Gyűlöllek mindkettőtöket!
Ezzel a vérig sértett és csalódott fiú elszelelt. Rita utána akart menni, de Adrián visszatartotta.
- Hagyd, majd megbékél, szerelmem!
*Van úgy, hogy választanunk kell szerelem és barátság között, és van úgy, hogy egy fiú képes felrúgni a gyerekkori barátságot a szeretett lány miatt.
És bizony az is megesik, hogy a lány későn jön rá, hogy nem a megfelelő fiúba szeretett bele. De az miért épp a kedvese legjobb barátja? A szerelem már csak ilyen zavaros...
(Ernő sorsának alakulása egy másik történet lesz 😊)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése