Eri három óra körül kis utazótáskájával felpakolva csengetett be barátnőjénél, de arra nem számított, hogy Toncsi bátyja, Geri fog neki ajtót nyitni. A szőke srác titkon régóta tetszett már neki, és zavarba jött, ha szemtől szembe került vele, de persze tisztában volt vele, hogy egy ilyen jóképű srácnál labdába se rúghat.
A bő, sárga pólós és szürke melegítőnadrágos lány szóhoz sem jutott, csak bámult az ajtóban álló fiú mogyoróbarna szemébe. Még csak köszönni sem tudott. Bénának és csúfnak érezte magát a magas, izmos srác előtt. Biztos volt benne, hogy Gergő remekül szórakozik rajta, bár sosem mutatta ezt ki és nem is gúnyolta úgy, mint más hozzá hasonló kaliberű fiúk a suliból.
- Szia, Erkó! - üdvözölte vidáman a srác.
- Szi... szia! Toncsi... merre van?
- A konyhában vacsorát készít. Gyere be addig, és cuccolj be a szobájába! - invitálta Geri kedves mosollyal az arcán.
Eri fülig vörösödve lépett be a nappaliba. A karja közben véletlenül súrolta a srácét, és ha lehet ettől még jobban elpirult. Nagyon cikinek érezte a helyzetet. Tudta, hogy csak ő érzi milyen hatással van rá Geri, a fiú semmibe vette őt. Mindig Zimány Linda kinézetű cicababák villogtak mellette. Napról napra figyelte, hogy ragadnak rá a kis ribancok, ugyanis, míg ők végzősök voltak, addig Antónia bátyja is odajárt, csak ő már magasabb szinten volt, ballagás után maradt plusz három évet, hogy megszerezze gépészmérnöki bizonyítványát. Gyorsan eliszkolt, már csukott szemmel is odatalált volna Toncsi babarózsaszín szobájába. Csak nagyon lassan pakolt ki a táskájából. Váltós ruháját és alvó pólóját az ágy szélére hajtotta, pipere cuccait sorba rakta a fésülködőasztalra.
Abban reménykedett, hogy amíg piszmog, Gergő elhúz az aktuális babájával.
Reményei szerte foszlottak, amikor majdnem húsz perccel később a konyhába ment. Antónia a gáz mellett tevékenykedett, Geri pedig unottan az asztalnál ülve kólázgatott.
- Ó, hát itt vagy! Szia! - nevetett rá Toncsi.
- Igen... szia!
- Ülj le, töltök neked kólát. - udvariaskodott a fiú.
Eri zavarában nem mert a fiúra nézni, de kénytelen volt kihúzni a legközelebbi széket, és leülni Gerivel szemben. Nem akart tudomást venni róla, inkább dacosan barátnője felé fordult. - Mi jót főzöl?
- Csak spagetti tésztát milánói szósszal.
- Ez azt jelenti, hogy ma nem mentek bulizni és itthon maradtok? - tudakolta Gergő miközben Erika elé tolt egy pohár kólát.
- Úgy van. Ma duma-partit tartunk reggelig. - válaszolta a gáznál kavargató Antónia, aki egyszerű farmert viselt sötétkék szűk felsővel.
- Ma nekem sincs programom. Csatlakozhatok hozzátok? - kérdezte a srác édes, reménykedő mosollyal a szája sarkában.
- Igen. - vágta rá a húga.
- Nem! - válaszolta Toncsival egy időben Era.
Geri nevetve nézett hol az egyik, hol a másik lányra.
Végül a húga oldotta meg a helyzetet:
- Ha nagyon akarod, és jó fiú leszel, beengedünk a lánybarlangba.
Erika nem repesett az örömtől, de próbálta nem kimutatni nemtetszését.
Elkészült a kaja, de evés közben nem nagyon beszélgettek.
Evés után Geri hozott egy üveg Napóleon konyakot és rábeszélte a csajokat, hogy igyanak egy kicsit. Egy-egy feles után bevonultak Antónia szobájába az üveggel együtt. Minél többet ittak, Eri annál inkább felszabadult. Már nem zavarta Gergő jelenléte.
A pia hatására megeredt a nyelvük, megosztották legbelső titkaikat is. Beszélgettek első csókokról, szexkudarcokról, s Eri szégyenkezés nélkül beismerte, hogy még szűz, hisz kinek kéne egy ilyen dagadék... Toncsi vigasztalta, hogy majd jön az igazi, aztán Geri a félelmeikre terelte a szót, hogy elterelje a csajokat másfelé. Sokat nevettek, de sokat lelkiztek is.
Már jóval éjfél után volt, mikor Antónia kiszaladt kóláért.
Erika jócskán becsiccsentett, leplezetlenül merte bámulni a jóképű bátyust.
- Régóta sejtettem, hogy egész jó fej csajszi vagy, Erkó, de most már biztosan tudom. - vigyorgott a fiú. - Tudod mit? Elárulok neked egy titkot: mindig jobban szerettem az ilyen gömbölyded lányokat, mint te!
- Jaj! Te hazug! - kuncogott Eri. Kihúzott a háta mögül egy rózsaszín párnát és a fiúhoz vágta.
Gergő nem hagyta annyiban, gyorsan visszavágott. Óriási párnacsatába kezdtek. Birkóztak és ütlegelték egymást, ahol csak érték a másikat.
Addig harcoltak, míg hirtelen Gergő leteperte a lányt. A derekára ült, testével leszorította, és két kezét fogva tartotta a lány a feje felett.
Eri szíve a torkában dobogott. Megbűvölten nézett a fölé tornyosuló fiú arcába.
- Hihetetlenül szép szemed van! Most úgy megcsókolnálak...
A lány megijedt, meglepődött, de egyben örült is a hihetetlen szavaknak.
Geri szája vészesen közeledett a lányéhoz, de mielőtt bármi is történt volna, beviharzott Toncsi, hóna alatt a kólásüveggel, kezében három pohárral.
- Segítség! A bátyám meg akarja erőszakolni a barinőmet! Titeket nem lehet kettesben hagyni?
Az összegabalyodott pár zavartan szétrebbent.
Eri pirulva kihúzódott az ágy szélére és hátra csapta kócos haját.
- Jaj, Toncsi... csak párna csatáztunk.
- Aha. - kuncogott a szöszi kételkedve, de nem firtatta a dolgot.
Iszogattak, chipset majszoltak, de Era korántsem volt már olyan fesztelen. Zavarban volt a majdnem történtek miatt, és nem mert Gerire nézni.
Hajnak kettő körül nyugovóra tértek.
Era reggelig édesdedet álmodott - természetesen Gergőről.
Persze, amikor felébredt másképp látta a világot. Megint érezte, hogy nincs esélye Gerinél, a tegnap esti "majdnem csók" csak véletlen baleset volt és bizonyára az alkohol hatása.
Tudta, hogy egy ilyen duci lány, mint ő, esélytelen a Gergő-féle szépfiúknál.
Mire reggelizni mentek, a tesók szülei már megint nem voltak otthon, korán nyitották kis családi éttermüket, így hármasban reggeliztek.
Evés közben Erika szótlan volt, és levert, s el is döntötte, hogy amilyen hamar csak lehet, hazamegy.
Sajnos Antónia mobilja csörögni kezdett, így félrevonult, kettesben hagyta barátnőjét a tesójával.
Eri tartott attól, hogy ketten maradtak, csak szemlesütve villázta rántottáját. Valahogy érezte, hogy a fiú megbánta tegnap esti gyenge pillanatát és bocsánatot fog kérni.
Úgy is lett, a fekete pólós és melegítős srác megszólalt:
- Erika... tegnap este kicsit spiccesek voltunk, de...
A lány úgy döntött megkönyörül a szenvedő Gerin és közbe vágott:
- Tudom... Tudom! Nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Ne félj, egy ilyen kis botlás miatt nem leszek beléd halálosan szerelmes! Amúgy meg nem történt semmi. Tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen hájtömeg nem a te kategóriád!
- De...
Antónia megint megzavarta őket.
- Anya hívott. Kati, a pincérnő lebetegedett, be kell ugranom helyette az étterembe segíteni délután. - Toncsi érzékelte a feszültséget a konyhában. - Miről maradtam le?
- Semmi különösről. Épp most mondtam a tesódnak, hogy mindjárt indulok haza. Ma sok takarítani valóm van otthon, és anyám kinyír, ha nem segítek be neki.
Antónia furcsállva nézett szabadkozó barátnőjére, de ezúttal sem szólt semmit. Sejtette, hogy valami történt a két feszengő között, de mivel annyira titkolóztak, nem akart beleszólni.
Negyedóra múlva, amikor Eri távozott, nem bírta tovább a kíváncsisága. A kanapéra vetette magát tévéző bátyja mellé és rögtön faggatózni kezdett.
- Ki vele! Miért iszkolt el olyan gyorsan Era? Mi történt köztetek?
- Semmi, de ha nem robogsz be tegnap este a kólával, valószínűleg megcsókolom.
- Ejha! De mégis, hogy lehet ez?
- Tudod... nekem Erika nagyon szimpatikus. Olyan kedves, aranyos, vidám, és gyönyörű szeme van. Egyáltalán nem látom kövérnek, és nem értem, mért gondolja, hogy olyan, mint egy víziló - ő nevezte magát ennek a minap - holott szerintem nőiesen kerek, van mit fogni rajta. Nem tagadom, eléggé tetszik.
Antónia meglepődött, mégis nagyon örült a hallottaknak.
- Szerintem, ő ezt nem is gondolná. Azt hiszi mindenki kövér tehénnek gondolja, és nem hiszi, hogy egy fiú is valaha beleszeretne.
- De ez butaság! - háborgott Gergő. - Jó, kicsit gömbölyű, de az nem baj. Vonzóbb, mint a seprűnyél alkatú lányok!
- Szerintem ezt el kéne mondanod neki. - mosolygott elégedetten Toncsi. - Totál összeillenétek, és van egy olyan érzésem, hogy Erika titkon régóta szerelmes beléd. Igaz, sose mondta, de elég idiótán viselkedik, ha felbukkansz. Tuti, hogy azért, mert vonzódik hozzád.
Gergő szeme felcsillant.
- Ez nagyszerű! De nem hiszem, hogy szóba állna velem. Segíts, húgi!
Antónia cinkosul felnevetett.
- Na jó, meglátom, mit tehetek!
Két nap múlva Toncsi cselekedett. Áthívta barátnőjét matekozni, de persze ő elhúzott otthonról.
Eri becsengetett, s pechére megint Geri nyitott ajtót.
- Szia! Hát te? - kérdezte a fiú elbűvölő mosoly kíséretében.
- Ö... Szia! Matekozni jöttem a tesódhoz! - hadarta a lány. Szinte félresodorta a srácot és bemenekült barátnője szobájába. Ledobta hátizsákját az ágyra, de barátnője nem volt ott.
Hirtelen becsapódott mögötte az ajtó, s ijedten hátrafordult. Gergő lépett be, és a lány legnagyobb döbbenetére kulcsra zárta az ajtót.
- Mit csinálsz?
- Beszélni akarok veled, és biztos akarok lenni benne, hogy nem futsz el, míg meg nem hallgatsz.
- És ha én nem akarok beszélni veled? - kérdezte a farmer nadrágos és piros kismama fazonú felsőt viselő lány idegesen.
- Akkor is meg fogsz hallgatni. - jelentette ki a srác magabiztosan. Zsebre dugott kézzel lazán az ajtónak támaszkodott. - Először kérdeznék valamit: te tényleg kövérnek és csúnyának érzed magad?
- Utálom ezt a témát - válaszolta gyilkos tekintettel Era. - de ha tényleg tudni akarod akkor igen. Képzeld, nézek tükörbe, látom, hogy borzasztó vagyok!
- Akkor most én is őszinte leszek. Én, ha rád nézek, egy aranyos, fiatal, teltkarcsú, és nagyon szép arcú lányt látok. Ha kicsit hinnél magadban, és lenne önbizalmad, bekopogtatna szívedbe a szerelem.
- Jaj, ne viccelj! - fitymálta le rögtön Erika.
- Nem tréfálok! - győzködte Geri, aki közben lassan a lány elé araszolt. - Belülről nagyon szép vagy, és én nagyon, de nagyon kedvellek. Így, ahogy vagy! Lenyűgöző teremtés vagy, csak nagyon magadba zárkóztál.
- Csak ennyit akartál? - kérdezte haragtól szikrázó szemekkel Eri. - Mert a szentbeszéded kicsit sem érdekel! Semmi közöd a külsőmhöz, a belső lelki világomhoz meg végképp nincs! Ha nem teszik, hogy ilyen vagyok, nem kell szóba állnod velem! Toncsi barátnője vagyok, te csak kerülj el, ha nem tetszik a jelenlétem! És most engedj ki! - a lány szinte reszketett a felindultságtól.
- Nem engedlek ki, és nem is foglak kerülni! Nem érted, hogy az ellenkezőjét akarom? A közeledbe akarok kerülni! - fakadt ki Gergő szintén felhevülve. Elfogyott a türelme. Már nem akart mellé beszélni.
- De nekem nincs szükségem rád! Nem kellenek kétszínű barátok! Elég nekem Toncsi! Most már tényleg engedj ki, de nagyon gyorsan!
- Nem, míg meg nem mutatom, mit akarok!
- Ugyan mit?
Válasz helyett Gergő karjába kapta a lányt és ész nélkül csókolni kezdte. A fiú meleg, puha ajka olyan mohón és sóvárogva vette birtokba a száját, mintha mindig csak erre vágyott volna. Era szíve ezerrel zakatolt, csak nagy sokára volt képes elhúzódni a fiútól.
- Hát ez váratlan volt...
- Váratlan? - vonta fel a szemöldökét nevetve Geri. - Nem! Inkább csodálatos és már időszerű volt. Te kis buta, még ezzel se győztelek meg, hogy szeretlek?
Eri végre hitt neki. A fiú szeméből sugárzó forró szeretetet nem lehetett megjátszani. Boldogan fonta karját a fiú nyaka köré.
- Még nem tudom elhinni, de ez csodálatos, mert nekem már régóta csak érted dobog a szívem!
- Végre ezt hallom! Imádlak! - ezúttal csókcsatára készen borultak az ágyra, aminek nem volt se győztese, se vesztese.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése