Egyik kedvence az értelmes és cserfes kisfiú, Pistike. A négyéves fiúcskának fekete haja volt és kék szeme, és egyszerűen zabálni valóan aranyos. Egyik délután a gyereket ottfelejtik az oviban.
Flóra nagyon mérges a szülőkre, amikor minden gyereket elvisznek, csak Pistikéért nem jönnek. Már egy órája csak kettesben legóznak a kisfiúval, amikor faggatni kezdi a gyereket.
- Mondd csak, Pistike, otthon is sokat játszanak veled?
- Apu nem, mert ő mindig dolgozik, de anyu igen, őt szeretem a világon a legjobban. Néha Karcsi is játszik velem, de ő meg sokat focizik és csajozik.
- Ki az a Karcsi? Egy barátod, vagy szomszéd?
- Nem, a bátyám. - beszéd közben a fiúcska elmélyülve legózott, néha még a nyelvét is kidugta. - Anyu azt mondta, ma Karesz jön értem, mert anyunak új munkahelye lett, és onnan nem tud értem jönni.
A lány magában pufogott. Nem akarta elkeseríteni az ártatlan fiúcskát azzal, hogy megmondja neki, felelőtlen testvére elfelejtett érte jönni.
Negyedóra múlva berobogott egy fekete bőrdzsekis srác. Ugyanolyan fekete haja és élénk kék szeme volt, mint Flóra kedvenc gyerkőcének, így kétségkívül csak ő lehetett a link bátyus. Mi tagadás, a srác helyes volt, dögös és laza. Fekete haja elől hosszabb volt, vonzó arcába lógott, hátul pedig divatosan fel volt nyírva. Orrában karika, nyakán és kézfején tetoválások bukkantak elő, vérbeli rossz fiúnak tűnt. Olyan srác, aki elől a mamák hét lakat alatt tartják a lányukat. Talán ettől csak még vonzóbb volt, az a bizonyos tiltott gyümölcs. Flóra még életében nem találkozott ilyen vonzó pasival.
Pistike lelkesen tesója elé szaladt:
- Szia, Karesz! Már nagyon vártalak!
A jóképű idegen leguggolt öccse elé, és felborzolta a haját.
- Bocs, hogy késtem, de elhúzódott a meccsem!
- Nem baj. - vágta rá a gyerek vidám őszinteséggel. - Jól elvoltam Flóra nénivel. Nézd, ő a legszebb óvónénink! - megfogta a lány kezét és tesójához húzta. - Igazam van, Karcsi?
Karesz csak most figyelt fel a világoskék rövid köpenyes és farmeres lányra. Igazat adott kisöccsének, lenyűgözte az óvónéni természetes szépsége.
- Ó, tényleg nagyon szép a "Flóra néni". - ismerte el Karesz és mosolyogva méregette az előtte tétovázó szépséget. - De öltözz öcsi, ideje hazamenni!
- Segítesz, Flóra néni? - kérdezte a kicsi.
- Nem, Pistike. Menj az előtérbe és vedd át a benti nadrágod és a cipőd! Mutasd meg a tesódnak, milyen ügyes vagy, mert már egyedül is át tudsz öltözni.
- Oké. - a gyerek tiltakozás nélkül kisietett az öltözőfolyosóra.
De Flóra csak azért akart kettesben maradni a nem törődöm nagy tesóval, hogy beolvasson neki.
- Hogy lehetsz olyan felelőtlen, hogy elfelejtesz időben jönni egy négyéves gyerekért?
- Itt vagyok, nem?
- De, csakhogy másfél órát késtél! Nem tűnt fel, hogy már csak az öcséd az egyedüli gyerek itt?
Karesz roppant izgatónak találta az óvónéni dühtől szikrázó zöld szemét, de persze nem mondta ki.
- Nem történt nagy baj, nálad jó kezekben volt a kis manó. - jegyezte meg lazán a srác.
- Ez a te szerencséd! Máskor ne forduljon ilyen elő, jó?
- Megígérem, ezentúl mindig itt leszek négy órára, már csak miattad is. - kacsintott Karesz.
Mire a lány megkérdezte volna, hogy érti ezt, odacsörtetett hozzájuk Pistike.
- Mehetünk, bátyó!
Flóra leguggolt a kis rosszcsonthoz.
- Légy jó fiú, és ne rosszalkodj otthon!
- Rendben, Flóra néni! Kapok egy puszit?
Flóra csak nevetett és cuppanós csókot nyomott a cuki pofikára.
Mikor a lány felállt, Karesz huncutul vigyorgott.
- Én is kapok egy búcsú puszit, Flóra néni?
- Igen, Flóra néni - rángatta meg a lány kezét Pistike. - Kareszt is puszild meg, hogy jó fiú legyen!
A lány felháborodva nézett az összeesküvőkre. Nem akart magyarázkodni a kisgyereknek, ezért beletörődött sorsába, Kareszhez lépett és lágyan arcon csókolta. Mi tagadás kényszerből tette, de felkavarta ez az apró kis érintés.
- Hm, nem is baj, hogy nem vagyok négyéves, mert azt hiszem beleszeretnék az óvónénimbe. - mosolygott szívdöglesztően a nagyobb srác.
Flóra is beismerte magában, hogy nagy hatással van rá Pistike tesója...
- De hát én is szeretem Flóra nénit! - jött a válasz az őszinte gyerekszájból és komoly képpel felnézett bátyjára. - Te is szeretheted!
- Milyen igazad van. - nevetett az idősebbik srác, de aztán megfogta a kicsi kezét. - Na, de indulás haza! Holnap jövünk mindketten, Flóra néni! - kacsintott Karesz.
Flóra még hazafelé tartva is azon gondolkodott, hogy volt valami fenyegető vagy bizsergető a fiú szavaiban.
Másnap Karesz nem késve, hanem túl hamar jött az öccséért. A sok kis eleven gézengúz és hercegnő még javában aludt. A bőrdzsekis srác kihívta az óvónénit az előtérbe.
- Helló! Most nem késtem. - jelentette ki Karesz büszkén, és hideg kék szemével perzselő pillantásokat vetett a lányra. Ez a kettősség lenyűgözte Flórát.
- Valóban nem. Sőt, korán jöttél.
- Direkt. Annyi sok jót hallottam a "drága Flóra néniről", hogy szeretném közelebbről megismerni.
A lány titkon örült ennek, de túl rámenősnek tartotta Kareszt.
- Sajnálom, de ez nem lehetséges.
- Pedig az öcsikém szerint nem jár be hozzád, se fiú, se bácsi, így arra következtettem, hogy nincs barátod. - mosolygott a bőrkabátos, piros pólós és világoskék farmeres fiú.
- Te kifaggattad a kis tesód rólam? Ez gusztustalan... - háborgott Flóra.
- Á, nem, csak dörzsölt vagyok. Különben is, otthon ódákat zeng rólad az öcsém, úgyhogy kezdelek megkedvelni.
- Ez bolondság! - próbált komoly maradni a lány.
- Nem az. Csak szeretnélek megismerni. Nem áll szándékomban itt a helyszínen leteperni.
És ez a mondat elég volt, hogy Flóra megadja magát. A srác nyílt volt, őszinte és kedves, nem tudott neki ellenállni. Innentől kezdve a fiú mindig korábban jött a tesójáért, így sokat beszélgettek és viccelődtek. A lány egy idő után érezte, hogy nem csak az eleven Pistike, hanem a szívdöglesztő bátyja is belopta magát a szívébe.
Két héttel később egy péntek délután, amikor le akarta fektetni Pistikét, a gyerek akaratosan felült.
- Flóra néni... a bátyám azt mondta, ő is szereti az óvónénimet! Mondtam, hogy neki nem szabad, de nem hallgat rám. És Kari azt is mondta, hogy másképp szereti az óvónénimet, mint én. Igaz ezt én nem értem...
Flóra teljesen ledöbbent, és nem is tudta, mit mondjon erre.
- I.…igazán?
- Igen. És azt is mondta, hogy kérjelek meg rá, hogy szeress minket... Mert ha te szereted őt, akkor sokat leszel velünk ovi után és hétvégéken is. Flóra néni, olyan jó lenne, ha te is szeretnéd őt, ezt is Karesz mondta!
Flóra szeme könnybe lábadt. Még soha nem vallott neki senki szerelmet ilyen különleges formába.
A kisfiú szájából minden olyan egyszerűen hangzott. Ráadásul szerelem volt első látásra, amit rögtön érzett, mikor Karesz késve érkezett a kicsiért. Ösztönösen felpillantott, s meglátta Kareszt, aki az ajtóban ácsorgott egy szál vörös rózsával a kezében.
Flóra odaszaladt hozzá és átölelte a nyakát.
- Te galád! Tudtad, hogy a kicsinek nem tudok ellenállni, igaz?
- Remélem, nekem sem. - Karesz gyengéden szájon csókolta a lányt. - Szeretlek!
- Én is téged! El se hiszem, hogy ez igaz!
- Nagyon is az, szerelmem!
- Végem van! Két ilyen fekete hajú, kék szemű macsónak sosem fogok tudni ellenállni!
- Ez az én szerencsém. De remélem, munka után én leszek az első az életedben.
- Még szép! - nevetett Flóra, és imádattal nézett a jóképű srácra.
Észre sem vették, hogy húsz bozontos fejecske kíváncsian figyeli őket, aztán tapsolva kántálni kezdtek:
- Csókot! Csókot! Csókot!
És Flóra sosem tudott nemet mondani a gyerekeknek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése