A szőke, kék szemű Lóri igen jóképű, és többnyire ki is használja ezt. Imád középpontban lenni, és imádja a csajokat. Most is egyszerre két barátnője van, a vad és csábító Merci, és a szelíd, tündéri Janka.
A legfurcsább, hogy Lóri úgy érzi, mindkét lányt egyformán szereti. Felváltva randizik a lányokkal, és eddig még nem bukott le. Három hónapja jár Jankával, két hónapja Mercivel. Ha gyengédségre vágyik Jankához megy, ha őrült kalandokra, akkor a másikhoz.
A húsz éves Janka úgy érzi, Lóriban megtalálta álmai pasiját. Nagyon szereti a srácot, ezért most végtelenül boldog. Alig várta az estét, hogy végre szerelmével legyen.
Aznap - péntek - este a lány csinos fekete ruhába bújt, abban várta Lórit, aki jött is nyolc körül.
- Szia, drágám! - ugrott egyből a fiú nyakába, amikor beengedte a házba.
- Ó, micsoda fogadtatás! És milyen gyönyörű vagy! - mosolygott szívtiprónk, mikor végig mérte a szőke kis tündért.
- Csak azért, mert szerelmes vagyok. - vallotta be pirulva a lány, és lesütötte csodaszép zöld szemeit.
Lóri "jutalmul" megcsókolta.
- Olyan édes vagy!
- Ma hová megyünk? - tudakolta a lány, mert nem fixálták le előre a programot.
- Igazából nem sok kedvem van bulizni. - ismerte el a piros Devergo pulcsis srác. - Mi lenne, ha itthon maradnánk és összebújva filmet néznénk a szobádban?
- Remek ötlet! - Janka mosolyogva kedvese nyaka köré fonta a karját. - Szerencsére az őseim nincsenek itthon. Hajdúszoboszlón hosszú hétvégéznek.
Több se kellett, bevonultak a lány szobájába, Lóri kiválasztott egy akciófilmet, míg a lány a konyhába ment rágcsálni valóért és üdítőért.
Nemsokára Janka a fiú ölébe tette a tárcát, majd a vállához bújt. Az ágy támlájának dőlve kényelembe helyezték magukat.
- Milyen filmet választottál?
- A szupercella legújabb részét, mert még nem láttam. - válaszolta Lóri.
- Jó lesz, úgysem a film érdekel. - kuncogott Janka, és puszit nyomott a srác arcára.
Lóri felbuzdulva felé fordult, és egyre hevesebb csókokkal halmozta el az édes kis csaj ajkát, arcát, nyakát és fülét. Ahogy Lóri egyre közelebb nyomult a lányhoz az ölébe borult a ropi, chips és a két pohár narancslé.
- Ó, a francba! - ugrott fel a fiú és hitetlenkedve nézte a hatalmas foltot a nadrágja ölrészén. Tök úgy nézett ki, mintha bepisilt volna. Részben a pulcsija is elázott. - Megyek a fürdőbe, megpróbálom menteni, ami menthető! Rosszul leszek, ha a kedvenc pulcsim is tönkre megy!
- Oké, én addig rendbe hozom az ágyat. Siess vissza, szerelmem!
Lóri küldött neki egy aranyos mosolyt, aztán kiment.
Ahogy Janka eltüntette a szétázott ropit az ágyról és lecserélte a takarót, észrevette, hogy a fiú mobilja ott fekszik az ágyon. Még szerencse, hogy távol volt a folttól, így nem ázott el a készülék. Biztos a heves csókolózáskor csúszott ki a fiú zsebéből. Épp a frissen felrakott sárga takaróra készült lerakni, mikor a kezében csörögni kezdett a mobil. Most mit csináljon? Még sosem vette fel kedvese mobilját, megbízott benne, nem akart kémkedni utána, De mivel a hívó "Vadócka" volt, győzött a kíváncsisága.
Nagyon érdekelte, kit takar ez a furcsa becenév.
- Igen? - szólt bele durván.
- Ó, édes drága Lórikám! - hallotta a duruzsoló és szenvedélyes női hangot Janka. - Két napja egyfolytában lerázol, de most elcsíptelek! Már elfelejtetted a múlt hétvégi szenzációs éjszakánkat? Mára jobbat találtam ki! Menjünk el egy késő esti vetítésre a moziba és szeretkezzünk a hátsó sorba! Az is nyilvános hely, és ott még nem csináltuk!
Janka feje zúgott a haragtól, szinte sokkot kapott a hallottaktól. Egy világ dőlt össze benne. Nem lehet téves hívás, mert a szenvedélyes csajszi "Édes, drága Lórikámmal" kezdte a monológját.
- Bocs, de Lóri most nem ér rá. - nyögte ki remegő hangon Janka.
- Ó, az nagy kár! Megmondod neki, hogy Merci kereste?
- Mindenképp!
- Köszi akkor! Szia! - ezzel a lány már le is tette.
Janka szörnyen érezte magát. Álmában sem gondolta volna, hogy Lóránt megcsalja. De tudhatta volna. Minden olyan gyorsan történt köztük, és túl szép volt, hogy igaz legyen. Túl hamar megbízott benne, és tessék, tuti, hogy kavar ezzel a csajjal is. A hang tulajdonosa nem lehet unalmas, szavaiból és kacér hangjából ítélve. Biztosra vette, hogy Lóri elcsábult a belemenős kis démonnal!
Megunt engem. - kesergett magában Janka, majd nem bírta tovább tartani magát, sírva fakadt. - Ehhez a nőhöz képest biztos egy unalmas, buta liba vagyok! Három hónapja járunk, de még nem feküdtünk le Lórival. Biztos elfogyott a türelme tovább várni rám!
Az ágy szélén ücsörögve pityergett, mikor visszatért Lóri vizes nadrágban, fekete pólóban, karján az imádott pulcsival.
- Szerencsére kiment a folt.
Csodálkozva fedezte fel a pityergő lányt. Egyből a földre dobta a pulcsit és leguggolt a lány elé.
- Na, de szívecském! Ne sírj már! Nem olyan nagy kár a ruhámért! Hidd el, nem a te hibád, hogy rám ömlött a kóla! - kedveskedve meg akarta érinteni a lány könnyáztatta arcát, de Janka durván ellökte a kezét.
- Hagyjál! Ne érj hozzám!
- Mi lelt, drágaságom? - értetlenkedett szívtiprónk.
- Soha többé nem vagyok a drágaságod! - förmedt rá Janka villámló szemekkel.
- Na de...
A lány az ágyon heverő telefonra bökött.
- Merci keresett.
Lóri nagyot sóhajtott. Kezdte kapiskálni, mi okozza édes kiscicája zaklatottságát.
- Megmagyarázom. - kapcsolt gyorsan Lóri. - Merci csak egy haver. Nem fontos! Téged szeretlek!
Janka dühösen felpattant.
- Te aljas hazudozó! Képes vagy a szemebe hazudni, te szemét? A kedves "haverod" épp arról számolt be, hogy ma este szexelni akar veled a moziban! Elegem van belőled! Tűnj el! Soha ne kerülj a szemem elé! - tajtékzott a lány kisírt szemekkel. Gyűlölte a fiút, amiért így lóvá tette, játszott vele, és mindvégig az orránál fogva vezette.
Lóri nagyon sajnálta a lányt, de tudta, hogy most elveszítette. Bármit mond vagy tesz, úgysem hisz neki. Jobb lesz, ha elmegy.
- Janka... sajnálom! - próbálkozott azért még egyszer. - Nem így kellett volna megtudnod.
- Persze, ez nem szerepelt a terveidben. - szólt Janka cinikusan. - Neked az lett volna a legkényelmesebb, ha sosem tudom meg, hogy kettős életet élsz! Sajnálom, hogy szerettelek! Ég veled!
A fiú sok mindent akart volna még mondani, de nem tette. Belátta, bármit is akar mondani, a feldúlt lány úgysem hallgatná meg. Ezt rendesen elcseszte, és ráadásul nem is most, hanem akkor, amikor két hónapja kikezdett a szexi Mercivel...
Így hát távozott.
Lóri aludt egyet a dologra, aztán döntött.
Nem fog Jankának könyörögni, hogy bocsásson meg, inkább Mercivel marad és élvezi az életet a szenvedélyes és dögös, vörös lánnyal. A csaj szexuális vágyainak nincsenek határai, ezentúl csak vele lesz, hisz a bolondos csajjal nincs egy unalmas perce sem. Pont a kaland, buli, szórakozás és vad laza élet kell neki, hogy kiverje a fejéből a csendes, de odaadó Jankát.
Így hát minden idejét Mercivel töltötte. Vagy két hétig jól érezte magát a szeszélyes csajjal, de nem telt el úgy nap, hogy ne jutott volna eszébe Janka: a hangja, csilingelő nevetése, kedvessége, vagy a belőle áradó szerelem. Rövid időn belül belátta, hogy hiányzik neki. Sőt, pokolian hiányzik!
Ha visszacsinálhatná a dolgokat, soha többet rá se nézne az ilyen Merci-féle démonokra, csakhogy visszakapja Jankát.
Lórit olyannyira megviselte Janka hiánya, hogy Merci is észrevette, hogy a srác megváltozott.
Egy este, amikor egy bárban randiztak, el is mesélte Mercinek csúfos véget érő kapcsolatát a vörös, hosszú hajú lánynak. Megmondta Mercinek, hogy szakítani akar vele, mert a másik lányt szereti.
A kis vöröst nem viselte meg a dolog. Nem táplált mély érzelmeket Lóri iránt, kalandnak tekintette a kapcsolatukat.
- Előbb-utóbb úgyis meguntalak volna. - jelentette ki Merci lazán, sörét kortyolgatva. - De mondd, tényleg szereted azt a másik csajt?
- Igen, szeretem. - bólintott rá határozottan a szőke szépfiú. - Csak az a baj, hogy erre későn jöttem rá, amikor már elveszítettem.
- A szerelemhez sosem késő! Mondd meg neki, hogy végeztél velem, és vallj színt neki! Ha ő is szeret megbocsájt.
- Bár ilyen egyszerű lenne! - sóhajtott Lóri. Bírta Merci derűlátását, de rajta ez már nem segített.
- Dehogynem, csak akarni kell. - biztatta a lány megint.
Lórira valahogy átragadt a lány pozitivitása. Hirtelen reménykedni kezdett.
- Igazad van! Nem szabad feladnom, ha a boldogságom múlik rajta! Bebizonyítom neki, hogy képes vagyok megváltozni, és hogy még mindig szeretem. Csodás csaj vagy, Merci! Köszönöm, hogy felráztál!
- Ó, tudom én azt! - kuncogott a kitetovált karú lány. - Sok sikert!
És Lóri innentől kezdve tényleg másképp élt.
Az elkövetkező hónapban nem csajozott és nem bulizott, csak a tanulásnak és a fociedzéseknek élt. Persze gondoskodott róla, hogy a közös barátok eljuttassák Janka fülébe a változása hírét.
Aztán egy vasárnap délután nem bírta tovább, egy rózsaszín rózsacsokorral becsengetett Jankáéknál.
A lány anyja engedte be a fiút a házba.
Mikor a fiú belépett a szép csokorral a lány szobájába, Janka kiejtette a kezéből az épp olvasott könyvet. Dühösen felpattant az ágyról és megigazította magán otthoni viseltes, lila rövid ruháját.
- Mit keresel itt? Menj el! A vacak csokrod sem kell! - támadott rögtön a lány.
Lóri dühösen az ágyra dobta a csokrot.
- Azért jöttem, hogy meghallgass, és te megteszed!
- És utána elmész?
- El, ha te is úgy akarod.
- Oké. Kapsz öt percet! - bólintott a lány, de arcáról nem lehetett leolvasni, mit is érez a fiú felbukkanásával kapcsolatban.
- Már rég szakítottam Mercivel, mert miután elveszítettelek, rájöttem, csak is téged szeretlek! Belepusztulok, hogy nem vagy mellettem! Ha egy kicsit is szeretsz, vagy érzel irántam valamit, meg tudsz nekem bocsátani. Hidd el, nem kell senki más. Tanultam a leckéből.
- Miért hinnék pont most neked, mikor eddig csak játszottál velem?
- Mert ez az igazság. - győzködte Lóri szenvedélyesen. Kész volt feltárni a szívét. - Érted megváltoztam. Szeress viszont, hogy bebizonyítsam: te vagy a mindenem!
Janka már nem tudta a közömböst játszani. Neki is borzasztóan hiányzott a fiú, nélküle üres volt az élete.
- Ó, Lóri, annyira szeretnék hinni neked.
- Akkor higgy bennünk és szeress!
Janka a fiúhoz lépett és megölelte.
- Ezt kérned sem kell! Szerelek, és kapsz tőlem még egy utolsó esélyt!
- Ígérem, nem játszom el! - szorította magához szerelmét megkönnyebbülve Lóri, aztán forró csókokkal bizonyította érzéseit.
Janka örömmel és teljes odaadással viszonozta a csókokat.
Érezte, hogy nem lesz több botlás, most már csak a boldogság vár rá.
Van úgy, hogy akkor jövünk, rá, hogy szerettünk valakit, amikor már elveszítettük, és van, hogy a szerelem olyan erős, hogy képes a szív megbocsátani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése