Adrienn (21 éves) Nyíregyházán lakik albérletben. Tavaly előtt költözött ide, mert itt tanul csecsemőgondozást. Kevés barátja volt, ezért most is egyedül sétálgatott a városban. Igazából nem ok nélkül kószált. A Praktikerbe tartott, hogy megnézze, van-e olcsó tévéállvány, vagy kis szekrény, az övé ugyanis kedden megadta magát. Kitört az ócskaság lába, és épphogy csak meg tudta menteni a vagyont érő síkképernyős tévét a bukfenctől. Azóta egy konyhaszéken tárolta a tévét, de mivel ma reggel küldött neki az anyukája húszezret, arra gondolt a plusz pénzből vesz egy olcsó tévés polcot, hogy ne nézzen ki olyan siralmasan a lakása.
Persze a Praktikerben hatalmas volt a választék, és természetesen a legdrágábbak tetszettek neki, de szűkös anyagi helyzete miatt egy kisebb, polcos, fiókos fekete bútordarabra esett a választása. A szekrényke kitelt tizenötezerből, így még spórol is.
Jó párszor körbejárta a kis bútordarabot, és egyre jobban tetszett neki. Biztos jó lesz! A polcos részre az aljába szépen felsorakoztathatja a könyveit, a vitrines részbe meg majd vesz szobrocskákat, képkeretet, vagy bármivel feldobhatja.
- Elnézést, kisasszony, segíthetek? - hallott egy kellemes hangot a háta mögött.
Ijedten megfordult és tátva maradt a szája. Egy jóképű, Praktiker egyenruhás férfi szólította meg.
Fekete rövid haja volt, zöldes barna szeme, vonzó arca. Talán a húszas évei végén, vagy a harmincas évei elején járhatott. Adri mostanában nem találkozott ilyen jóképű pasival.
- Ö.… én ezt a tévés szekrénykét szeretném megvenni.
A férfi mosolygott.
- Pont ez nem eladó. Ez csak egy mintadarab, de hozhatok a raktárból egy ugyanilyet, ami még nincs összeszerelve.
- Az... nagyszerű lenne. Köszönöm.
A pasi el is tűnt, Adri meg ott maradt a haját igazgatta idegesen. Tudta, hogy lányos zavarában dadog, és ezért a fickó biztos kis hülye csitrinek tarja, de mit érdekli ez őt?
És pont most kellett ilyen tramplin öltöznie? Bordó, agyonmosott pulcsijában és fakó farmerében nem lehetett túl szép látvány. Két perc múlva vissza is jött a nagyszerű idegen. Egy sárga emelőbékával húzott oda egy lapos dobozt.
- Itt is van. Ez az a típusú állvány, amit kért. Bontsam ki, megnézi?
- Ó, nem szükséges, elhiszem. Nagyon nehéz ez a doboz? Ugyanis gyalog vagyok.
A csávó megint őrjítő mosolyt villantott.
- Hát... akkor nagy falat lesz. Így lapjára szerelve van tíz-tizenöt kiló.
- Na, az csodálatos! - fújt Adrienn. - Nekem mindenképpen kell ez a polc, de nem tudom hazavinni. Nagyon messze lakom.
- Semmi gond. Házhoz szállítást is vállalunk. És ha szépen megkér, még össze is szerelem önnek.
- Hú, ez nagyszerű lenne. - örvendezett a lány.
A férfi előhúzott zsebes nadrágja egyik térd körüli fiókjából egy tollat és noteszt.
- Lássuk csak... ma már nem tudjuk kiszállítani, sok a fuvarunk. Mondjuk holnap öt után megfelel önnek?
Adri csak kis ideig gondolkodott.
- Háromig leszek gyakszin, utána nincs dolgom, úgyhogy részemről oké.
És még lesz időm felszámolni a nappaliban uralkodó kupit is addig. - tette hozzá gondolatban.
A pasi sejtelmesen mosolygott.
- Oké. Diktálja le a címet, és holnap öt után ott leszek.
- Személyesen? - lepődött meg a lány.
- Nem szoktam ilyesmit csinálni, ugyanis ez nem az én hatásköröm, de most kivételt teszek. - megint mosolygott. - Egyébként Árpi vagyok.
- Én Kerekes Adrienn. - és már diktálta is a címét.
Elköszönt, aztán a kasszánál kifizette a kis szekrényt és a szállítási költségeket.
Örömmel indult haza. Nem csak az új bútornak örült, annak is, hogy holnap újra láthatja ezt a dögös pasit. Aznap este Adrienn hamar elaludt, és álmaiba is követte egy piszkos zöld, igéző szempár.
Még soha nem álmodott ilyen vad és erotikus dolgokról, mint akkor.
Másnap a fárasztó kórházi nap után lázasan vetette magát a takarításba. Rendbe hozta a nappalit és a konyhát, hogy a lakás pofásabban nézzen ki, ha már vendéget vár. Négy órakor már tűkön ült. Nagy gonddal figyelt ezúttal az öltözékére is. Semmiképpen se akart slampos lenni, de azért túl kihívó sem. Arany középútként egy világoskék viszonylag új garbóba bújt, ami lazán a melleire simult, és a legszűkebb farmerébe bújt. A pulcsi remekül kiemelte szeme színét, ezért is volt a kedvence, és így már sminkre sem volt szüksége. Jobban szerette a természetes szépségét, meg aztán a nyáladzó, pisis kisbabák mellett hamar rájött az évek során, hogy a smink nem mindig előnyös. Középhosszú szőke haját addig fésülte, míg arany hajzuhatagként nem omlott a vállára.
Háromnegyed ötkor végre csengettek.
Adri egyből elfelejtette, hogy nyugodtnak és lazának akart látszani, izgatottan rohant ajtót nyitni.
Árpi barna pulcsiban és szürke nadrágban mosolygott az ajtó előtt, mellette a polcos doboz élére állítva.
- Jó napot! - köszöntötte a lány, s magában megállapította, hogy civilben még vonzóbb a hapsi.
- Jaj, ne már! Nem vagyok még olyan öreg! Hagyjuk a fenébe a magázódást. - forgatta a szemét Árpi.
- Részemről rendben. Akkor szia!
- Egyébként szólhattál volna, hogy nem működik a lift. Elég rázós volt a lépcsőn felcipelni a másodikra ezt a dögöt. - mondta Árpi és tréfásan megpaskolta a dobozt.
- Tegnap még működött. Csak ma reggel mondta be az unalmast. - Adri megragadta a doboz egyik sarkát. - Húzzuk be a nappaliba! Fáradozásaidért főzök egy kávét, mielőtt nekilátsz a szerelésnek.
- Remek ötlet. Elfogadom.
Bevonszolták a nehézkes csomagot, aztán Adri hellyel kínálta vendégét.
Míg a lány a konyharészben tevékenykedett, Árpi a fekete kanapén ücsörögve nézelődött a lakásban.
Mikor lefőtt a gőzölgő ital, a lány tárcára pakolt két csészét, cukor és kompletta társaságában, és bevitte az ülő előtti kis asztalhoz. A férfi feketén és cukor nélkül kérte, Adri sok cukorral és fehérítővel.
- Egyedül laksz itt? - kérdezte egyből Árpi, amikor a lány leült a fotelbe.
- Igen. - Adri röviden elmesélte, hogy itt tanul, és a suli miatt költözött albérletbe, hogy ne kelljen naphosszat busszal ingáznia kicsiny szülőfalujába.
- Biztos imádnak téged a csecsemők. - jegyezte meg végül Árpi.
- Inkább én imádom őket, ezért választottam ezt a szakmát. És te? Nyíregyi vagy?
- Igen. És be kell vallanom, én annyira nem szeretem az állásom. Igazából asztalos vagyok, jobban szeretem csinálni a bútorokat, mint árulni, de kell a Praktikeres meló, a pénz miatt.
- Na, ezt megértem.
- És hány éves vagy? - kérdezte hirtelen Árpi.
- Elárulom, ha előbb te!
- Oké. Harminckettő vagyok.
- Hű, akkor tizenegy évvel vagy idősebb nálam. Én jövő hónapban leszek huszonegy.
- A legszebb kor. - mosolygott Árpi. Lenyűgöző mosolyát Adri nem tudta megszokni. Valahányszor felvillant a férfi tökéletes fehér fogsora és felragyogott a szeme, mindig beleborzongott.
- Ugyan miért?
- Ez az a kor, amikor még tombol a fiatalság. Ilyenkor még élvezet a sok buli, szerelem és a szex.
- Úgy beszélsz, mintha te már vénember lennél... Pedig szerintem egy vonzó, fiatal férfi vagy.
- Hú, köszi.
Adri zavarba jött, hogy ezt ki merte mondani, de már nem tudta visszaszívni.
Szerencsére megmenekült a kínossá vált beszélgetéstől, mert Árpi a kis asztalra tette kiürült csészéjét és felállt.
- Na, essek neki a polcodnak, mert estig sem lesz kész.
Míg Árpi dolgozott Adri körülötte téblábolt és zavartalanul csodálhatta. Ahogy a csavarokkal babrált, csak arra tudott gondolni, milyen gyengéd keze van.
Majdnem egy óra eltelt, mire a férfi elkészült és a fekete polc ugyanúgy nézett ki, mint az üzletben kiállított darab. Sóhajtva tápászkodott fel a földről.
- Végre, kész!
- Gratulálok! Hamar ment. - ismerte el mosolyogva a lány. - Iszol még egy kávét, vagy esetleg egy hideg kólát?
Árpi áthatóan nézett a csinos szőkeségre.
- Ugye, nem akarod, hogy elmenjek?
- Magam se tudom miért, de tényleg marasztalni akarlak még. - vallotta be Adri szemlesütve.
- Én nagyon jól tudom, hogy miért! Az első perctől kezdve vonzódunk egymáshoz. Kívánjuk egymást.
Adri megrémült a szavaktól, de tisztában volt vele, hogy ez az igazság, Nem tudta tagadni, és nem is szégyellte.
- Igen, én is ezt érzem.
- És ellenállsz ennek, vagy engedsz a kísértésnek? - kérdezte Árpi szinte suttogva.
- Te mit akarsz? - villant fel Adri világoskék szemében a vágy.
- Téged! Itt és most engedni akarok a pillanatnak nem törődve a jelennel és a jövővel! Szeretkezni akarok veled. - a férfi a lány elé lépett és nagy, érdes tenyerével megsimogatta az arcát. - Mondd, hogy te is akarod! Legyünk egy kicsit őrültek!
Adri tudta, hogy elveszett, amikor belenézett a sáros zöld tüzes szemekbe. Átkarolta Árpi nyakát és a tarkóját kezdte simogatni, miközben a férfi játszi csókokat lehelt a szája köré.
- Igen, akarlak. - suttogta a lány.
Adriennek már nem volt ereje ahhoz, hogy ellenálljon. Nem érdekelte, hogy a férfi kívánja ugyan, de ez nem szerelem, saját vágyának ereje mindent törölt a tudatából. Nem számított, hogy Árpi egy vadidegen, és nem tud róla semmit, a kipattant szenvedély uralkodott felette.
Végtelenül gyengéd és forró lett a férfi csókja, s Adri sóhajtozva simult hozzá. A csók hirtelen szenvedélyesebb lett, mindent követelő, s Árpi kapkodva hámozta ki a lányt a ruháiból. Már csak a fehérnemű volt rajta, amikor torkában dobogó szívvel bevezette a férfit a félhomályos hálószobába.
Még az ágy előtt ácsorogtak, a szoba közepén, amit csak egy kis éjjeli lámpa világított meg, amikor Árpi megszabadította a lányt a rózsaszín melltartótól. Oly sokáig nézte a feszes, csinos kebleket, hogy a lány már-már könyörögni akart, hogy vegye birtokba. Amikor végre lehajtotta fejét és szájába vette az egyik mellbimbóját, a másikat ujjhegyével morzsolgatta, Adri majd eszét vesztette a gyönyörtől. Nyöszörögve túrt a férfi hajába, míg másik kezével izmos alkarját szorongatta. Ívbe feszülve visított fel, mert szinte még sosem érzett ekkora eksztázist.
Árpi felkapta a fejét.
- Sajnálom, édes. Fájdalmat okoztam?
- Nem, dehogy! - tiltakozott Adri, és hogy ezt bizonyítsa, lehúzta vissza a fejét, és felkínálta kebleit.
Mindent meg akart kapni ezen a szerelmes délutánon, nem érdekelte később megbánja-e.
Árpi ledöntötte az ágyra, egymásba kapaszkodtak és vadul csókolóztak. Adrienn úgy érezte ismeretlen erők irányítják mozdulatait, mikor lehúzta partneréről a ruháit és hevesen simogatni kezdte szőrös mellkasát. Árpi az őrület határáig kergette vágyait, simogatta, csókolgatta a mellét, vállát, nyaka hajlatát, és ahol csak érte. Adri a beteljesülésre készen a férfi vállába vájta körmeit, és megemelte a csípőjét.
- Szép vagy, csodaszép! - súgta Árpi a fülébe, miközben legyűrte róla a leheletvékony tangabugyit.
- Ó, Árpi!
- Pszt! - intette le a férfi és megszabadult az utolsó ruhadarabjától is.
Árpi férfiassága csak jobban felhevítette a lányban a vágyat. Még sosem látott ekkora hímvesszőt, és égett a vágytól, hogy végre kitöltse. Fort a vére, szeretett volna itt a forró szobában meghalni édes kínok között. Szinte hódolattal kezdte simogatni az ismét fölé gördülő férfitestet. Árpi mindig tovább vezette a kezét, ha szégyenlősen megtorpant, így kis idő múlva már pironkodás nélkül játszadozott méretes hímtagjával.
Árpi olyan alapossággal fedezte fel a testét, mint eddig soha senki. Amikor a férfi combja belső oldalát kezdte csókolgatni, hangosan nyögve hánykolódott, és ide-oda dobálta a fejét.
- Ez az, kis vadmacskám, ereszd ki a hangod! - buzdította Árpi egy pillanatra felkapva a fejét, aztán a hasához hajolt, ajkával és nyelvével utat rajzolt a lány köldökétől egészen le az öléig. Mikor a csintalan ajkak a csiklójához értek, önfeledten felvisított. Volt már két-három pasija, akivel próbáltak ilyesmit, de nyomába sem értek ennek a tapasztalt férfinak. A srácok csak lefetyeltek, mint egy szomjazó kiscica, míg Árpi élvezettel nyalta, szopogatta, puszilgatta, az őrületbe kergetve ezzel a lányt. Bizony, a tapasztalt férfi hamar a mennyország kapujába juttatta a szexre éhes lányt. Emésztő lángok között vergődve, nyögdécselve élvezett el.
Adri még fel sem ocsúdott a kábulatból, amikor a férfi feljebb csúszott és kérdőn a szemébe nézett.
- Van óvszered?
- Van. A fiókba. - mutatott a fejük melletti kis éjjelire a lány.
Árpi addig nyújtózkodott, míg el nem érte a keresett holmit és rutinosan "felvette" a gumit. Csókot nyomott a belé kapaszkodó lány szájára, aztán miden teketóriázás nélkül a nedves barlangba csúsztatta hosszú és vastag vesszőjét. Adri a hirtelen behatolástól felkiáltott és összerezzent, de csodálatos volt magába fogadni a gyönyöröket ígérő testrészt. Árpi zihálva szedte a levegőt, és a lány nevét kiáltotta. Először lassan mozgott, kiélvezve minden pillanatot, aztán egyre gyorsabb tempóra váltott és magával rántotta Adriennt az érzékek örvényébe.
Együtt értek el egy titokzatos, lüktető világ peremére, amelyet ősidők óta ember még nem tudott szavakba önteni.
Egy negyedóra múlva tért csak magához a bódulatból a lány. Még sosem volt ilyen fantasztikus szeretkezésben része. Boldogan simult az őt ölelő férfi karjába. Árpi nagyot nyújtózott.
- Csodálatos volt. - súgta a fülébe a lány.
- Nagyon is az volt. Elvesztettük a fejünket. - jött a rideg, szemrehányó válasz.
- Szerintem, ez nem baj.
A férfi morcosan felült,
- De nagyon is baj! Ennek nem lett volna szabad megtörténnie!
- De hát... - esett kétségbe Adri. Nem értette, mi ütött a pasiba. Mi rosszat tett?
- Nem érted, kislány? - Árpi szélsebesen öltözködni kezdett. - Nős vagyok, van két gyerekem. Szeretem a felségem, de te lángra lobbantottál!
Adri arcán könnyek jelentek meg. Iszonyú fájdalom mardosta a szívét. Lefeküdt egy nős, sőt családos emberrel!
- Jaj, ne... - nyögte kétségbe esve.
- De igen... Bocsáss meg nekem! Sosem foglak elfelejteni! Te voltál az egyetlen lány, aki kísértésbe tudott vinni tízéves házasságom alatt most először. Imádni való, vonzó csaj vagy, de nem hagyhatom el a feleségem és két kisgyereket. Bocsáss meg nekem, kislány, és felejts el!
Ezzel a férfi kisétált az ajtón és Adri életéből is.
A lány szörnyen csalódott volt, de nem bánta meg a történteket. Örökre emlékezni fog erre a forró délutánra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése