Vacsora után a két lány Petra szobájában ejtőztek az ágyon és beszélgettek, a háttérben a zenetévé szólt.
- Úgy örülök, hogy itt vagy! - mondta lelkesen a rövid, fekete hajú házigazda. - Legalább nem fogok unatkozni, és lesz kivel csavarogni!
- Szoktál unatkozni?
- Igen, mert ez itt nem Pest. Jó, hogy ha te unod magad, beülsz egy moziba, kávézóba, vagy parkba, de itt semmi nincs! Vidéken más az élet. Nem sok szórakozási lehetőség van, csak egy nyamvadt falatozó, néhány kocsma és a focipálya. Ennyi jut a fiataloknak. - panaszkodott Petra.
- És legalább akadnak jóképű srácok? - csillant fel Éva szeme.
- Van néhány. - kuncogott Petra. - Rögtön itt a szomszédban is akad két díszpéldány!
- Kettő?
- Aha. A Kovács tesók. Holnap bemutatlak nekik.
- Wow! Már alig várom.
*
Másnap a jó idő a két lányt kicsalogatta a szabadba. Rövid naciba és topokba bújva körutat tettek a faluban. Bizony tényleg nem sok látnivaló volt. A központban volt egy park, templom, nagy ABC, cukrászda és kocsma. Évi mégis élvezte a friss, tiszta levegőt, a csendet és a nyugalmat.
Beugrottak a boltba venni egy-egy jégkrémet, aztán elindultak haza, Petráék kis kacskaringós utcájába.
Az utca végén laktak, és nem volt szembe szomszédjuk, helyette egy hatalmas, de gyönyörű búzamező sárgállott. Évi szerint naponta még öt-tíz autó sem húzott el a ház előtt, s neki ez nagyon fura volt a pesti mozgalomhoz képest.
Mire hazaértek elfogyott a jégkrém. Petra megtorpant a szomszéd ház előtt.
- Itt laknak a szép fiúk! - mutatott kuncogva a halványzöld, nagy, egyszintes házra a lány.
- És most szerinted itthon vannak? - akarta tudni Éva. Bizony, vágyott egy kis társaságra, ismerkedésre.
- Sajnos, nem tudom. Ha nem itthon gubbasztanak, akkor többnyire a focipályán lógnak, vagy a másik lejtős utcában gördeszkáznak.
Mintha a gondolataikba olvastak volna, kilépett a házból két srác, gördeszkával és vizesüvegekkel felszerelkezve. Évi zavarba jött, hisz pont előttük álltak és róluk beszéltek, de Petra nem zavartatta magát, vigyorogva integetni kezdett a srácoknak.
- Helló, kedves szomszédok!
A fiúk odasétáltak eléjük.
- Helló, Petruska! - köszönt a magasabbik srác.
Kétségkívül ő volt az idősebb, a vagányabb, a helyesebb. A srácnak rövid, fekete, rendezetlen tüskékben meredező haja volt, markáns arca enyhén borostás, és bal fülében jókora fekete fülbevaló csillogott. Kék szaggatott farmer, és fehér atléta feszült pompásan kidolgozott mellkasán. Majdnem fekete, igéző szemével mustrálta a lányokat. Éva nagyon jóképűnek találta, és ez nagy szó volt nála, hisz mindig büszke volt arra, hogy nem nyáladzik a fiúk után, mint az agyatlan kamaszlányok, mégis volt valami ebben a srácban, ami lehengerelte.
- Ki ez a barna szépség, Petrus? - kérdezte a srác és érdeklődve mustrálta végig Évit.
Éva elvörösödött zavarában. El se tudta képzelni, mit gondolhat róla a srác. Nem volt épp top formában. A hosszú gyaloglástól megizzadt, csak egy saját kezűleg levágott, rongyos, rövid farmer volt rajta, bordó toppal, amit görcsre kötött a derekán, hogy érje egy kis szellő a bőrét ebben a kánikulában. Barna haja szögegyenesen omlott az arcába, és már bánta, hogy induláskor nem fogta pajkos copfba, az sokat dobott volna a megjelenésén. De már mindegy, a srác pillantása amúgy is inkább hosszú, lebarnult lábán és kivillanó lapos hasán időzött.
Petra bemutatta őket egymásnak.
- Srácok, ő az unokatesóm, Éva, aki nálunk nyaral. - hadarta a lány, aztán a jóképű fiúra mutatott. - Ő, itt Alex, a hátérben pedig az öccse, Andris. Ő, alapból fél a csajoktól, nem csak tőled tartózkodik! - vihogott Petra idétlenül.
Éva most a bátyja mögött tétovázó srácra lesett.
Bizony, András nem volt olyan helyes, mint tetovált karú tesója, de meleg barna szeme barátságossá tette, sovány, de kedves arcát. A srácnak világosabb haja volt, mint Alexnek, de ugyanolyan rövid, csak neki a frufruja meredezett az égnek. A fiú vékonyabb volt, mint a bátyja, bő szürke pólója és a piros térdig érő rövid gatya lötyögött rajta. Hóna alatt egy gördeszkát szorongatott.
Végül is Éva mindkét fiúban látott valami vonzót, ráadásul aranyosak voltak és közvetlenek.
A fiúk már nem is mentek sehová, a két lánnyal leültek az árokpartra egy meggyfa árnyékába.
Órák hosszat beszélgettek, kifaggatták Évit mindenféléről. Természetesen Alex volt a szenvtelenebb, ő pimasz kérdésekkel bombázta az új ismerőst, míg Andris inkább a tanulmányairól, hobbijáról, pesti életéről kérdezett. Búcsúzóul megbeszélték, hogy máskor is együtt lógnak majd.
Vacsora után a két lány kiült az udvarra a hatalmas diófa alá a hintaágyba. Bent elviselhetetlen volt a hőség, így jó volt a nyári szellőben hintázni és a lemenő nap fényeit csodálni.
Éva akaratlanul is a szomszéd ház felé lesett.
- Hány évesek?
- Kik? - értetlenkedett Petra.
- Na, vajon kik? A jóképű szomszédok.
- Alex huszonkettő, Andris tizenkilenc.
- Akkor a kisebbik velünk egyidős. Nagyon aranyosak. - ismerte el Évi mosolyogva. - Van barátnőjük?
- Andrásnak nincs, és ha belegondolok nem is nagyon volt hosszabb kapcsolata. - pletykált Petra. - Alexnek viszont volt. Most szakított Szandi nevű csajával a múlt héten. Elég fura kapcsolatuk volt, olyan se veled-se nélküled jellegű. Hol összevesztek, hol kibékültek, hol meg Alex csak azért szedett fel csajokat, hogy Szandit bosszantsa, vagy visszaszerezze. A barátnőm osztálytársa Szandikának, tőle tudom, hogy most végleg vége köztük.
Éva titkon nagyon örült, hogy a srác szóló lett.
- Neked melyik tetszik jobban? - kérdezte inkább.
- Egyértelműen Alex. És most, hogy megszabadult a ribanctól, rá is hajtok. - közölte Petra laza láblógatás közepette.
Évi jókedve elillant. Nem akart a rokonával rivalizálni. Elvileg egy fiú sem ér annyit, hogy összekapjon miatta kedvenc unokanővérével, de hát Alex olyan jóképű, vagány és rossz fiús...
- Megszerzed őt? - kérdezte, és remélte elég közömbös maradt.
- Remélem igen. Már évek óta esz a fene utána.
- Nekem is Alex tetszik. - mondta ki hosszabb hallgatás után Éva. Jobbnak látta, ha mégis tisztázza ezt Petrával. Vannak olyan jó viszonyban, hogy ezt megbeszéljék. Kiskoruk óta elválaszthatatlanok voltak, hetente leveleztek. Eddig mindig inkább Petra nyaralt náluk Pesten, mert imádta a pörgő életet.
- Ó, ez szívás! - nyögött fel Petrus. - És András?
- Kedves, de...
- De nem az eseted, mert nem olyan lehengerlő, mint a bátyja?
- Pontosan.
- Figyelj, nincs mit tenni. Ugyanaz a pasi tetszik mindkettőnknek, van ez így. - vont vállat lazán Petra. - Én amondó vagyok, várjuk meg, mi lesz. Úgyis Alexen múlik. Ő fogja eldönteni ki kell neki, és bárhogy dönt, emiatt ne legyen köztünk harag.
Én már el is buktam. - gondolta Évi fancsalodva. - Petra előnyben van, hisz együtt nőtt fel a srácokkal, mindent tud Alexről. Viszont én vagyok a friss hús. - csillant fel a lány szeme. - Én vagyok az ismeretlen, új csaj, akit meg lehet hódítani, és szerencsére nem is vagyok csúnya...
- Jó. Győzzön a jobbik. - bólintott rá Évi, aztán bement zuhanyozni és lefeküdni.
Másnap délután a két lány bikini felsőben és rövid alsóban ejtőzött az árokparton. Ez lett a kedvenc helyük. A hűvösben feküdtek egy pokrócon, nasival, könyvekkel és jeges vízzel felszerelkezve. Évi telefonján zenét hallgattak, néha beszélgettek, néha olvastak, vagy magazinokat lapozgattak. Mivel forgalom nem nagyon volt itt az utca végén, zavartalanul mulatták az időt, és az sem volt mellékes, hogy nem maradtak le róla, ha a szomszéd srácok útra keltek.
Estére szerencséjük volt, Alex tűnt fel, egy fekete-szürke fröcskölt mintájú magas vázú biciklit tolt épp ki az utcára. A fiú felpattant a bringára, de nem hajtott el. Amikor a lányok elé ért, letette a lábát, úgy állt meg előttük.
A srác megint túl jól nézett ki, fekete szűk pólója jól kihangsúlyozta duzzadó izmait, térdig érő fehér rövidnadrágja láttatni engedte a bokától térdig érő fekete, nonfiguratív tetoválást a lábán. Éva majdhogynem levegő után kapkodott, mert mindig csípte a tetkós pasikat. Izgatottan gondolt arra, vajon hol rejtőzhetnek még fekete minták ezen a pompás testen.
- Helló, csajok! - villantott fel egy szívdöglesztő mosolyt Alex. Még a szeme is ragyogott, s Évi a napfényben felfedezte, hogy a srácnak sötétszürke szeme van.
- Helló! - köszöntek a lányok kórusban.
- Hova-hova? - kérdezte a sárga bikini felsős és forrónacis Petra buzgón.
- Csak tekerek egy pár kört erre-arra. Évi, nincs kedved velem jönni?
Éva majd kiugrott a bőréből örömében. Mégis csak a friss hús a nyerő. - gondolta elégedetten.
Már épp felállt, hogy boldogan igent mondjon és csatlakozzon a sráchoz, amikor Petra megelőzte és gyorsan a fiú mellé ugrott.
- Évi épp most mondta, hogy bemegy levelet írni a barátnőjének, de én ráérek, és szívesen veled tartok!
Évi kiakadva tátogott és füstölgött. Nem akarta elhinni, hogy Petra ezt tette vele. Ez a galád nőszemély szemrebbenés nélkül hazudta, hogy ő nem ér rá, és elfogadta helyette a meghívást. Nem volt tisztességes így a játszma, de már nem volt mit tenni, mert mire feleszmélt Alex már elgurult a bicikli vázán utazó és kuncogó Petrával.
Évi csüggedten ereszkedett vissza a pokrócra, és rögtön előzőleg olvasott könyve után nyúlt.
- A francba! - fakadt ki hangosan. - Ilyen az én szerencsém! Akárhányszor megtetszik egy fiú, mindig pórul járok!
András, aki a kezében egy focilabdával kisétált az udvarról és épp becsukta a kisajtót, akaratlanul is meghallotta a lány monológját. Évához sétált, de az úgy elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy a zöld atlétás és farmer rövid gatyás ifjabb testvér mellette áll.
- Neked is a bátyám tetszik, igaz? - kérdezte kicsit vádlón, vagy durván.
Éva ijedten rezzent össze. Észre sem vette a nagy duzzogásban, hogy már nincs egyedül. Felnézett a fiúra, de elvakította a napfény. Kezét a szeme fölé rakta, mint egy simlédert, hogy jobban lássa a srácot.
- Mit hablatyolsz?
- Nagyon is jól hallottad. - felelt Andris és leguggolt a lány mellé, hogy szemük egy magasságba kerüljön. - Hallottam, és észrevettem, hogy buksz a bátyámra, de figyelmeztetlek, Alex nagy szívtipró.
- Tényleg? - kérdezte gúnyosan Éva.
- Minden csaj oda van érte, és ezt nagyon is élvezi. Szereti a Casanovát játszani.
- És te nem? - kérdezte a lány, mikor Andris letelepedett mellé törökülésben, ölébe véve a labdát.
- Á, én nem vagyok olyan! Különben sincs esélyem a bátyám mellett. Ne értsd félre, szeretem a tesóm, sokat lógunk együtt, jó a kapcsolatunk, csak nehezen viselem, hogy a lányok a lába elé vetik magukat.
- És neked miért nincs barátnőd, ha szabad tudnom? - kérdezte Éva érdeklődve, mert tudni akarta honnan jön a fiú csokoládébarna szemébe a fájdalom. Ha nem lenne ilyen búskomor és többet mosolyogna, talán felvehetné a versenyt a bátyjával.
- Az utóbbi két évben három csajjal is komolyan randizgattam, és minden szép és jó volt, egészen addig, míg már arra a szintre jutottam velük, hogy bemutassam őket a családnak. Az összes csaj, akivel járni kezdtem, vagy csak ismerkedtem, rögtön a bátyámra vetette magát. Volt, akit mindketten dobtunk, de olyan is volt, hogy végig kellett néznem, hogy Alex velük enyeleg.
- Ó, te szegény. Ez borzasztó lehetett. - mondta Évi őszinte sajnálattal.
- Már kezdem megszokni, hogy a lányok csak a fiúk külsőjét nézik. Persze, hogy Alex a jóképű, a vagány fenegyerek, és csak ez számít mindenkinek. - mesélte Andris, de furcsamód nem volt harag vagy megvetés a hangjában, csupán kissé szomorkás volt. - A lányoknak sosem számított milyen tulajdonságaim vannak, vagy hogy mit érzek. Nem voltam elég jóképű és ejtettek.
- Pedig te sem vagy csúnya, nekem elhiheted. - mosolygott vigasztalóan a lány, és megérintette a fiú karját. Furcsamód így is gondolta, nem csak üres szavak voltak.
- Komolyan gondolod?
- Igen. - mondta pirulva a lány, s megdobbant a szíve, mikor felvillant Andris kisfiús, csibész mosolya. - De azért szörnyű lehetett a bátyád árnyékában felnőni.
András arca elkomorult, s felpattant, mint akit a hangya csípett meg.
- Szeresd a bátyám, ha őt akarod, de ha nem, akkor ne flörtölj vele! Néha nagy tapló, és csajozik ezerrel, de jó szíve van. Ó, és még valami! Még csak most mentek szét Szandival és ilyenkor hajlamos átmenni szexrobotba, szóval vigyázz! És ne gyere hozzám sírni, ha nem azt kapod, amit szeretnél!
A fiú a labdájával eliszkolt, Évi meg ott maradt leesett állal. Nem értette, mi rosszat mondott, hogy Andris így felkapta a vizet, és azt sem akarta elhinni, hogy Alex ilyen csapodár lenne.
Ez ám a kalandos nyaralás!
Dühösen szedte össze a cuccokat maga körül és beviharzott a házba.
Megviselte ez a beszélgetés. Egy frissítő zuhany után a besötétített szobájában hűsölt, gondolatai kavarogtak, így olvasni sem tudott.
Szívesen hitte volna, hogy Alex komolyan érdeklődik iránta, de az, hogy délután olyan könnyen beletörődött, hogy helyette Petra ment vele és Andris szavai is bogarat ültettek a fülébe.
Ráeszmélt arra is, hogy András egy csodálatos fiú. Őszinte, kedves, nyílt és barátságos. Arról nem is beszélve, hogy hatalmas szíve van, ha némán tűrte, hogy a bátyja elhappolja a barátnőit. Valahogy Évi ösztönösen érezte, hogy nem csak szánalmat érez a barna hajú, bús szemű fiú iránt. Valami elindult benne ma délután, ami több mint szánalom, és több, mint barátság.
A keresztanyjáékkal vacsorázott, mert Petra nem került elő, mióta lelécelt Alexszel.
Evés után nem bírt magával, elhatározta, átugrik a szomszédba és megnézi ott van-e elveszett unokatesója. Egyrészt féltékeny volt, másrészt meg remélte, összefut Andrással is...
Bátran átlibbent hát a szomszédba, és nagyon meglepődött, amikor Alex nyitott neki ajtót.
- Szia! Hát te? - kérdezte a fiú meglepetten, de örömmel.
- Szia! Csak Petrát keresem. Még nem jött haza. Itt van?
- Nem, nincs. - rázta a fejét a nagymenő. - Beugrottunk egy hideg sörre a főtéri kocsmába, ott voltak a haverok, velük iszogattam, amikor szó nélkül megpattant egy barátnőjével. Azóta nem láttam. De gyere be, lógjunk együtt! Megmutassam a szobámat?
A srác szemében izzó csillogás riadóztatta Évi ösztöneit. Ez az ajánlat nagyon gyanús!
Biztos volt benne, hogy Casanova akcióba lépett, és csodák csodájára, nem örült ennek, inkább megrémült.
- Köszi, inkább kihagyom. - válaszolta remélhetőleg közömbösen.
- Nem tudod, mit hagysz ki, babám! - vigyorgott a fiú, és mivel a lány nem döntötte el, megy, vagy marad, lazán fél karral az ajtófélfának dőlt, összehúzott szemekkel mustrálta Évi piros virágos ruhába bújtatott testét. - Biztos, hogy nem gondolod meg magad? Ágytornában verhetetlen vagyok.
Éva megborzongott a nyílt nyomulás hallatán, s rögtön eszébe jutott, hogy Andris figyelmeztette, a tesója szakítás után kiéli állatias ösztöneit. Ő azonban ettől többre vágyott. Egy kedves, komoly, csoki barna szempár után sóvárgott, és egy édes mosolyra, ami csak neki ragyog! Igen! András kell neki, azért, aki, és nem azért, mert olyan, mint egy csábító félisten!
Örült, hogy erre rájött, de azért még dolga volt Alexszel.
- Gondolom, de kösz, másra vágyom. - hűtötte le a fiút. - Mondd csak, összejöttél Petrával?
- Féltékeny vagy? - kérdezte Alex elégedetten, és közelebb nyomult a lány személyes terébe.
- Már nem. - válaszolta Évi őszintén.
- Hoppá, ez múltidő! Érdekes, nagyon érdekes! És hogy válaszoljak a kérdésedre: nem, nem jöttem össze Petrával. Az a csaj nekem mindig az őrült szomszédlány marad. - Alex megpróbálta a lány dereka köré fonni a karját, de az hátrált egy lépést. - És most térjünk arra, mi ez a múltidő? Tetszettem, de már nem, vagy féltékeny voltál Petrára, de rájöttél, hogy felesleges, mert te vagy a nyerő?
- Az első, hogy őszinte legyek. - Évi szabadulni akart ebből a helyzetből, ezért Alex háta mögött belesett a nappaliba. - András itthon van?
- Igen, a kuckójában van. Mit akarsz tőle?
- Hát... én csak, beszélni... izé...
A lány zavart pirulása és bizonytalansága megvilágosította Alexet.
- Ó, már mindent értek! Te belezúgtál az öcsikémbe! Nahát!
- Igen, ha tudni akarod! De beengednél végre, hogy ezt meg is mondjam neki?
- Naná! Nem állhatok a szerelem útjába! - vigyorgott Alex, és bevezette a lányt öcsikéje szobájához.
Bekopogott az ajtón, aztán bekiabált. - Andris, vendéged jött!
- István? - kérdezte bentről a srác.
- Nem! Sokkal jobb. - vigyorgott Alex. Kitárta az ajtót és meglökte a lányt, hogy bebotorkáljon.
- Évi! - ugrott fel az ágyról csodálkozva Andris. - Gyere, ülj le! De mit keresel itt?
A lány engedett a felszólításnak és leereszkedett a barna takarós franciaágy szélére.
- Úgy gondoltam, meglátogatlak. - felelte Évi. Most, hogy szemtől szemben volt szívének óhajával, inába szállt a bátorsága.
- Engem? Nem Alexet? Azt hittem tetszik neked!
- Én is azt hittem, de tévedtem. Közben belenéztem egy csoki barna szempárba, ami elrabolta a szívem.
András leült a lány mellé, és közel csúszott a lányához. Szája széle megrándult, mintha visszafojtott volna egy mosolyt. Ebből Éva arra következtetett, hogy a fiú sejti, mire akar kilyukadni.
- Igazán?
- Igen. - Évi nyelve megeredt. - Megismertem egy fiút, aki nagyon kedves, őszinte, jó és érzékeny. Talán nincs olyan sármos, mint a bátyja, de a mosolya csodás, a szeme meleg tűzzel ég, a szája csókolni való, de nem ezért figyeltem fel rá, hanem a csodás belső értékei miatt.
- Megmondhatnád a fiúnak, hogy szereted. - ragyogott fel Andris szeme, és megsimogatta a lány arcát.
- Szeretlek, Andris! Csak téged, és igazán!
- Én is szeretlek, Vica cica, azóta, hogy először megpillantottalak Petra mellett! - és hogy ezt bizonyítsa, forró csókot nyomott a lány szájára.
Mindenről megfeledkeztek maguk körül. Boldogok voltak, és szerelmesek. Még előttük volt az egész nyár, és talán az egész élet...
* írói megjegyzés: a történet nem ért véget, néhány más novella után még visszatérek Petra és Alex zűrös love sztorijával 😊 *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése