- Szia, Kari! Mit fogtok csinálni? - kérdezte Zsolti, Kitti bátyja, amikor a két lány belépett az előtérből.
- Sziasztok! - köszönt az érkező. Piros széldzsekijét a fotel karfájára tette, s Kitti látta, hogy alig tudja levenni a szemét Ákosról, a tesója barátjáról. Karina már jó ideje csorgatta a nyálát a srác után, de Kitti csak mosolygott rajta.
Végül is, Ákos nem nézett ki rosszul, deltás alkat volt, szőke, arcközépig érő haja gyakran az arcába lógott, és hihetetlenül zöld szeme volt. Jól nézett ki, de Kitti nem volt úgy beleesve a tizennyolc éves srácba, mint lökött barátnője. Számára Ákos mindig a bátyja dinka barátja volt, és pont.
Karina még mindig bámulta a srácot, ezért Kitti könyökével oldalba vágta.
- Gyerünk már! Nem érünk rá bájcsevegni! Sok a matekházi!
- Kár. - húzta el a száját csalódottan a kanapén henyélő Ákos.
- Irány tanulni! - ragadta meg Kari karját Kitti, mikor elfogyott a türelme. Kiakadt, hogy barátnője csak bámulja és bámulja a srácot mozdulatlanul.
Amikor végre kettesben voltak Kitti lila falú szobájában, kérdőre vonta barátnőjét:
- Mi ütött beléd, Karina?
- Ez az Ákos őrjítően helyes! Ha rám néz elolvadok, leblokkolok!
- Észrevettem! - jegyezte meg epésen Kitti. - Alig tudtalak kivonszolni a nappaliból!
- Téged nem nyűgöz le a fiú?
- Nem igazán. - húzta el a száját Kitti.
Közben a nappaliban tévéző srácok is a csajokról beszéltek.
- Hogy megnőtt a húgod, és milyen szép lett. - jegyezte meg a fekete pólós és szürke melegítőalsós Ákos.
- Ha te mondod! Tudod, nekem mindig az édes kishúgom marad.
- Az. Mégis... elképesztő, hogy az évek alatt így kikupálódott. Csinos csaj lett.
- Együtt nőttem fel vele, nekem nem tűnt fel. - mondta Zsolti, aki egy fémdobozos kólát forgatott a kezében.
- Én is vele együtt nőttem fel, mégis észrevettem, hogy elbűvölő lett.
- Mégis mi tetszik neked rajta?
- A gyönyörű szép, világos barna haja, csillogó kék szeme, vidám mosolya... és a pompás alakja.
- Úr isten, Áki! Ez nagyon úgy hangzott, mintha belezúgtál volna a húgomba!
- Lehetséges. - vallotta be Ákos, de közben nem mert barátjára nézni.
- Érdekes fordulat. De tudod, mit? Ha tényleg csíped, hajts rá! Inkább lássam a te karodban, mint valami, idegen, kétes akárkiében! Téged ezer éve ismerlek, és tudom, hogy megbízható vagy, és hogy nem bántanád, nem használnád ki a kicsi Kittit!
- Kösz, pajtás! Ez sokat jelent nekem! - mosolygott Ákos felvidulva. Előrehajolt kólájáért a dohányzóasztalhoz, majd koccintásra nyújtotta barátjának.
- Most jut eszembe - kapott a fejéhez a barna, rövid hajú, szürke szemű Zsolti. - nekem este randim lesz a kis vörössel, akivel tegnap ismerkedtünk meg a biliárdklubban. Most, hogy anyuék Angliába dolgoznak, nem szívesen hagyom egyedül a húgom. Szeretném, ha te vigyáznál rá. - kacsintott Zsolti.
- Szíves örömest. - csillant fel Áki zöld szeme.
Este hétkor Zsolti a konyhával szemközti falnál, az egész alakos tükör előtt készülődött, épp a haját zselézte, amikor húga kikísérte barátnőjét. Karina gyorsan távozott, mert odakint megeredt az eső és viharfelhők gyülekeztek.
Kitti, miután ketten maradtak, a tesója mellé sétált és mellkasa előtt összefont karokkal a falnak támaszkodott. Kritikus pillantással méregette bátyját.
- Újabb nő ügy?
- Eltaláltad. Diszkóba megyek egy csajjal. - Zsolti felkapta a cipős polc teteljéről a dezodorját és jócskán befújta magát. - Hogy tetszem, húgi?
Kitti végig mérte tesóját. Nem nézett ki rosszul, piros felállított nyakú ingében és szűk fekete, szaggatott farmerében, de ezt a világért se mondta volna ki. Barna haját a zselé hátrafelé rögzítette, így jól érvényesült övéhez nagyon hasonló kék szeme.
- Egész jól. - ismerte el végül a lány. - És ez az illat...
- Jó, mi? Tegnap vettem. A reklámban azt mondják, "illat, ami fogva tart."
- Szerintem inkább illat, ami fojtogat! - nevetett Kitti.
- Nevess csak, kicsim, nem zavar! - legyintett Zsolti, de látszott rajta, hogy mégis megsértődött.
- Persze... te mehetsz bulizni, én meg kuksoljak itthon - panaszkodott a lány. - ráadásul vihar készülődik.
Kittinek igaza volt. Az égen már valóban közeledtek a viharfelhők. A szél már erősen fújt, eső csapkodott, és a távolban már hatalmas villámok cikáztak.
- Nem kell félned, kislány. - jegyezte meg Zsolti, miközben az inge gallérját igazgatta. - Gondoskodtam bébiszitterről.
- Mit csináltál? - Kitti nem akart hinni a fülének.
- Ákos lesz olyan kedves, hogy átjön hozzád.
- Miért pont ő? Tudod, hogy nem kedvelem!
- Pont azért. Lesz időd és alkalmad közelebbről megismerni. Igazából jó fej, majd meglátod!
- Ezért most nagyon haragszom rád! - ráncolta a homlokát Kitti.
- Csak nyugodtan, két nap múlva eszedbe sem jut, ez a kis "harag".
Végszóra megszólalt a csengő.
Kitti duzzogva a kanapéra vetette magát.
- Nem engedem be!
Zsolti dühösen nézett rá, aztán maga ment az előtérbe ajtót nyitni.
- Hú, oltári rossz idő van kint! - hadarta az érkező. Lekapta a fejéről a kapucnit, aztán a fogasra akasztotta esővíz áztatta fekete dzsekijét. - Te hogy-hogy még itthon vagy?
- Most készülök indulni.
- Vigyél esernyőt! Ha elázik a faszán belőtt hajad, Anikó nem fog szóba állni veled. - figyelmeztette jól szórakozva Ákos. - És a húgod?
- A nappaliban duzzog. Vigyázz vele, mert harapós hangulatban van.
- Talán ma este megszelídítem...
- Kétlem, hogy elbírsz a kis hiénával!
- Azért én próbálkozom. - mosolygott Áki.
- Ha téged ez boldoggá tesz. - legyintett Zsolti, aztán felvette a cipőjét, meg egy szürke kapucnis széldzsekit. - Én lépek, te meg vigyázz a húgira!
A fiúk még pacsiztak, aztán Zsolti elment.
Ákos lazán besétált a nappaliba.
- Szia, Kittike! - üdvözölte a kis méregzsákot.
- Szia. - nyefegte a lány unottan, de aztán támadott: - Neked nincs jobb dolgod? Miért vállaltad el, hogy vigyázol rám?
- Szívesen felügyelek egy ilyen bájos lányra. - vallotta be Ákos.
- Áki, már nem vagyok nyolcéves kis fruska, akit a bátyja haverjának kell pesztrálni!
- Észrevettem, hogy felnőttél. Gyönyörű fiatal nő lett belőled. - mondta Ákos és lazán a lány mellé vetette magát a kanapéra.
Kitti elhúzódott tőle, egészen a karfáig csúszott, hogy minél távolabb legyen tőle. Valahogy zavarta a közelsége, a pillantása, és a szavai is.
Odakint már dörgött, villámlott, tombolt a vihar. Az esőt mintha dézsából öntötték volna, s Kitti ráeszmélt, hogy bent ragadt a házban egy nyugtalanító srác társaságában.
- Nincs valami jó társasjátékod, hogy elüssük az időt? - törte meg a csendet Ákos.
- Ó, de van! Barbie babákat ne hozzak esetleg? - kérdezte Kitti gúnyosan.
- Ha szoktál még babázni, felőlem azzal is játszhatunk! - vágott vissza Ákos. Feltűnés nélkül méregette a lány fekete jóganadrágba bújtatott hosszú lábát, és a fehér, BVB emblémás póló alatt rejtőző kis feszes melleit. Nagyon tetszett neki a lány, és nem csak a külseje miatt. Bírta, hogy szókimondó, eleven és dacos.
- Nagyon vicces! - hurrogta le a lány, és próbálta minél kisebbre húzni magát a kanapé sarkában, mert zavarba hozta a srác pillantása. Hirtelen melege lett és bizsergett a bőre.
A francba már! Mi van velem? - csodálkozott magában.
- Na, akkor mit csináljunk? - kérdezte Ákos bársonyos hangon.
Mély, érzi hangja is csak most tűnt fel a lánynak, s a kérdés hatására képek villantak a fejébe, amint ez a kellemes hang szerelmes szavakat suttog a fülébe, majd ezek a tökéletes, pimasz ajkak a szájára tapadnak!
Istenem! Stockholm-szindrómám van! - esett kétségbe Kitti gondolatban. - Vonzódni kezdtem a fogva tartómhoz!
- Van Jengám, ha gondolod, játszhatunk. - ajánlotta a lány gyorsan, mert remélte a játék leköti, és nem gondol hülyeségekre.
- Részemről oké.
Kitti beszaladt a szobájába, kihozta a játékot.
Leültek a földre a dohányzóasztal mellé, és a lány felépítette a fakockákból a tornyot.
- Ismered a játékszabályokat? - kérdezte Kitti a vele szemben ülő sráctól.
- Persze. Nem vagyok hülye. Addig húzgáljuk kifelé a kockákat, míg fel nem dől. Az veszít, aki felborítja a tornyot.
- De okos vagy, Áki! - gúnyolódott megint Kitti. - Kezdek.
Egy darabig némán játszottak, egyre hézagosabb lett a torony, de nem dőlt fel. A lány ezen csodálkozott is, mert eléggé remegett a keze az előbbi őrült gondolatai miatt.
Már elég ingatag volt az építmény, amikor hirtelen elment az áram. Korom sötét lett az egész lakásban.
Kitti tapogatózott, hogy felálljon, de közben felborult a kis torony. Mérgében félhangosan káromkodott.
Nagy nehezen felállt, de nem tudta merre induljon. Tudta, hogy anyja a konyhában tartja a gyertyákat, meg kéne találnia, csak hát átkozott sötét volt. Elindult arrafelé, amerre a konyhát sejtette, de nem gondolta, hogy Ákos az útjába akad és a mellkasának ütközik.
- Azt hiszem, nekimentem a szekrénynek. - jegyezte meg halkan a lány. Valamiért ösztönösen suttogni kezdett a félelmetes sötétségben.
- Ez nem a szekrény, ez én vagyok. - hallotta meg Ákos hangját túl közel a füléhez.
A srác, hogy ez bizonyítsa a lány derekára fonta mindkét karját.
Kitti beleborzongott a nem várt érintésbe. Megint melege lett, szíve vadul zakatolni kezdett. Nem hitte volna, hogy Ákos ilyen hatással lesz rá. Pánikozva elhúzódott a fiútól.
- Meg... megkeresem a gyertyákat.
Végül a lánynak sikerült kibotorkálni a konyhába. Amikor elérte az odavezető boltívet, már könnyű dolga volt, mert az apró konyhában hamar megtalálta a megfelelő fiókot és benne a teamécsest, meg az öngyújtót. Zavarban volt, félt, ezért eszébe se jutott, hogy ott helyben fényt gyújtson, csak az járt a fejében, hogy ha eléri a dohányzóasztalt és ott meggyújtsa, bevilágítja az egész nappalit.
Amikor sípcsontjával a kis asztalnak ütközött fellélegzett, hogy célt ért, de akkor a másik lábával a kockákra lépett és megbotlott. A kanapéra esett, vagyis inkább az ott fekvő fiúra.
Ákos reflexszerűen elkapta a rázuhanó lányt, és átölelte a derekát.
- Igazán nem rossz ez a sötét. - jegyezte meg kuncogva a fiú.
- Persze! Folyton egymásba botlunk!
- Nekem nincs ellenemre. - nevetett megint Ákos.
- Szemét alak! Vedd le rólam a mocskos kezed! - kiáltotta Kitti, és megpróbált lemászni a fiúról, de az szorosan tartotta. - Tudod, hogy nem csíplek!
- Sajnos, ezzel tisztában vagyok. - sóhajtott a fiú szomorkásan és elengedte a lányt.
Kitti felpattant, mint aki megégette magát és nagy nehezen meggyújtotta a gyertyát.
Halvány fény pislogott a szobában, de még így is elég sötét volt. De legalább már látszottak a bútorok körvonalai, és azt is látta, hogy a fiú felült és kihúzódott a kanapé szélére, hogy helyet szorítson neki. A lánynak eszébe se jutott, hogy máshová üljön. Mindig félt a viharban. Leereszkedett a piros kanapéra, kellő távolságra Ákostól.
- Kitti, ne zárkózz el előlem! Én tényleg szeretnélek közelebbről megismerni!
- Mennyire közelről?
- Ennyire. - Ákos a lány mellé csúszott, megérintette kedves arcát, aztán fölé hajolt és megcsókolta.
Kitti először meglepődött, de aztán hagyta, hogy a szenvedély magával ragadja. A csók édes volt, gyengéd, de bizsergető. Felbuzdulva a fiú hajába túrt, aztán magára húzta a srácot.
Ákos boldog volt, hogy végre a karjában tarthatja a szeretett lányt. Sokáig falták egymást, de a varázs elmúlt, amikor az áram visszajött és kivilágosodott a szoba.
A két fiatal ijedten ugrott szét.
Kitti elvörösödve nézett a fiúra.
- Felejtsük el, ami történt... Ez... ez...
- Ezt a csókot én sosem fogom elfelejteni. - tiltakozott Ákos. - A lány, akit szeretek, végre megcsókolt.
Kitti csodálkozva kapta fel a fejét. Jól hallotta? Ákos szereti? Biztos csak a pillanat hevébe mondta!
Közben a vihar elvonult, már nem dörgött, villámlott, csak a szakadó eső verdeste az ablakot.
- Elmúlt a rossz idő. - jegyezte meg a lány, mert nem mert a történtekről beszélni.
- Nem hallottad a lényeget? Szeretlek téged!
- De hallottam. - bólintott a lány még mindig sokkos állapotban. Persze állapotáról nem a vihar tehetett.
- És nem mondasz rá semmit?
- Túl... hirtelen jött a vallomásod.
- Pedig őszintén mondtam. Már egy ideje oda vagyok érted. - vallotta be Ákos, mindent egy lapra feltéve. Úgy volt vele, nincs mit veszítenie.
- Tudod... én mindig azt hittem, hogy nem kedvellek, de ez az este... hozott valamit. Már nem utállak, sőt, a csók csodás volt és megmozgatott bennem valamit. Lehet, hogy szeretlek?
Ákos repülni tudott volna örömében. A lány olyan cuki volt, ahogy kusza érzéseit fejtegette. Legszívesebben felfalta volna.
- Drága Kitti! Ha nem vagy teljesen biztos az érzéseidben, szívesen meggyőzlek. - kacsintott a srác és megint a lány mellé csúszott, és apró puszit nyomott a szájára.
Kitti a mellkasára tette a kezét és eltolta magától.
- Csak egy perc! - felpattant és lekapcsolta a lámpát, hogy megint csak a kis mécses világítson. - Csak a hangulat kedvéért! Hol is tartottunk? - kérdezte pajkosan és Ákos karjába vetette magát.
- Ott, hogy van egy módszerem arra, hogy bebizonyosodjon, mit érzünk egymás iránt.
- Izgatottan várom. - mosolygott a lány.
Csókolózva dőltek el a kanapén, és sokáig nem tudták abbahagyni.
Csak nagy sokára szólalt meg suttogva a lány:
- Ó, igen, határozottan érzem már, hogy én is szeretlek, Ákos!
A fiú boldogan szorította mellkasához az imádott, édes kislányt.
- Ha tudnád, hogy mióta várok erre, hercegnőm! Szeretlek, amióta az eszemet tudom, csak is téged!
- Júj, akkor nekem van mit bepótolni, hisz elég későn kapcsoltam!
- Jobb később, mint soha, Kitti cica!
- Megoldható, hogy kevesebbet dumálj, és többet csókolj?
Ákos önfeledten nevetett, és boldogan teljesítette az ő megszelídített kiscicája kérését...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése