2020. július 31., péntek

Csalfa szív

Rita egy tizenhét éves, életvidám, szőke, rövid hajú csaj. Szakmunkás-képzőbe jár, női ruha-készítőnek tanul, és tetszik neki a szakma, és suliba is szeret járni, főleg mióta együtt jár a harmadikos Ernővel. 
A barna hajú, zöld szemű fiú a suli focicsapatának középcsatára, híres és népszerű, és emellett igen jóképű. A foci őrült Ernő sokat edz és meccsezik, de mindig szakít időt Ritára. A lány már negyedik hónapja boldog kapcsolatban van a focireménységgel. Sokat lógnak együtt, péntek estenként mozizni vagy biliárdozni járnak a haverokkal, szombatonként buliznak, a vasárnapokat kettesben töltik, vagy meccsre mennek, hisz Rita a srác főszurkolója. Általában négyesben lógnak együtt, Rita legjobb barátnőjével Lilivel, és a srác csapattársával és jó haverjával Adriánnal. Minden szuper volt és idilli, míg nem egy hétvégi meccsen csúnyán megrúgták Adrián lábát, és le kellett vinni a pálya szélére. Rita, Lili és Ernő egyszerre szaladtak oda a földön szenvedő sráchoz. Sajnos a piros csapat játékosa csúnyán lesérült, szétrúgták a bokáját, be kellett vinni a balesetire, de Ernőnek folytatni kellett a játékot. Lili és Rita kísérték a fiút a kórházba, Lilinek ugyanis nagyon tetszett Adrián, bár a fiú nem adta jelét, hogy viszonozná az érzelmeit. Szerencsére a srác lába nem tört el, de még így is gipszet kapott, és egy csomó fájdalomcsillapítót. Ernő a meccs megnyerése után a kórházba vette az irányt, ő hívta legjobb barátja bátyját, hogy jöjjön a sebesültért. Adrián hálás volt a csapatnak, hogy mellette vannak, de nem hagyta, hogy bárki is hazakísérje, úgyis csak kényszer-pihenőre ítélték. Így Adrián otthon dekkolt, hiányzott is a csapatnak. 
Szombat délután, mivel Ernőnek edzése volt, Rita egyedül indult meglátogatni a beteget. A csapat összedobott egy kis pénzt, és édességgel és sós rágcsálni válóval megpakolt ajándékkosárral csengetett be Adriánéknál. 
Maga a srác bicegett az ajtóhoz, és meglepődve vette észre a látogatót. 
  - Ó, szia! Egyedül jöttél? Erni hol van?   
  - Szia! Természetesen edzése van. 
  - Ja tényleg! - kapott a fejéhez Adrián. - Kettőkor kezdődött. Azt se tudom, mikor milyen nap van, mióta itthon dekkolok. - szomorúan beletúrt szőke, kócos hajába. - De gyere be!
  - Oké, de csak egy pár percre. Látom, hogy nyűgös vagy és azt se akarom, hogy a lábad terheld. - mosolygott együtt érezve Rita, aki csini zöld felsőt viselt divatos lyukacsos, koptatott farmerrel. 
Bemetek hát a nappaliba. A fiúnak meg volt ágyazva a kanapén, amit odaért, be is vackolta magát a helyére. Rita a dohányzóasztalra rakta a nasiból és ivólékből álló csomagot. 
  - Ezt a csapatunk nevébe hoztam. - mosolygott a lány és leült a kanapé végébe, a lehető legtávolabb Adrián kinyújtott, felpóckolt lábától, nehogy megüsse. - Én vagyok a futár. 
  - Köszönöm nekik, és neked is, hogy gondolsz rám. - villant a lányra Adrián üveg kék szeme.  - Jó, hogy ilyen barátaim vannak!
  - Ernőke is üdvözletét küldi. Azt üzente, holnap a mérkőzés után beugrik hozzád, hogy elmesélje, mi zajlott a meccsen. 
  - Oké.
  - És... hogy van a lábad? - kérdezte Rita, hogy megtörje a kínos csendet. Fura volt kettesben lenni Adriánnal, mert bár hónapok óta egy társaságba mozogtak, szinte sosem beszéltek négyszemközt. 
  - Még hasogat, de már nem annyira, mint a hét elején. Remélem, hamar javul, hogy minél előbb visszatérhessek a pályára. 
Rita jókedvűen felnevetett. 
  - Istenem, te ugyanolyan focibolond vagy, mint Ernő!
  - Ezért is lettünk barátok. 
  - És a lábad... el van törve?
  - Még csak az hiányozna! Szerencsére csak a bokaszalag van meghúzódva, de gipszbe rakták, hogy meg ne erőltessem. Hétfőn megyek kontrollra, ott dől el, hogy marad-e még egy hétig a gipsz, vagy kapok egy csatos bokavédőt, amivel már járkálhatok. 
  - Az jó. Örülnék, ha hamar visszatérnél közénk. - mosolygott megint Rita félszegen. 
A lány nem is tudta igazán, mit mondjon. Zavarba jött Adrián fürkésző pillantásától. Tudatára ébredt, hogy kettesben van egy elég vonzó fiúval. 
  - És jól megvagytok Ernővel? - faggatózott a szőke srác. - Folyton rólad beszél, úgyhogy biztos nagyon szerelmesek vagytok!
  - Ezt olyan kétkedve mondtad, mintha te nem hinnél a szerelemben. -  jegyezte meg a lány, mert Adrián szavából sütött a hitetlenkedés. 
  - Inkább nem tudom, mi az. Még sosem voltam szerelmes. - vallotta be a srác szemlesütve. 
  - Tényleg? Ezt alig tudom elhinni! Egy ilyen helyes srác, mint te... úgy értem biztos körül rajongnak a lányok. Tényleg sose szerettél még senkit?
  - Lehet... de nem hiszem. Meséld el, milyen szerelmesnek lenni! - kérte Adrián, s közben felállt, de nem vette észre, hogy a távirányító a paplanról a földre csúszott a lába alá. Elvesztette az egyensúlyát, de hogy el ne bukjon Rita odaugrott és elkapta a derekát. A bénázás vége az lett, hogy mindketten a kanapéra estek egymásba kapaszkodva. 
  - Mi a szerelem? - ismételte meg Adrián a kérdést a lány barna szemébe nézve. 
  - Az, amikor nagyot dobban a szíved, ha meglátod, ha bármit megtennél, hogy észrevegyen. Ha meghalnál egy lopott csókért, vagy ha csak ő érdekel és csak vele akarsz lenni. 
  - Milyen jól hangzik. - súgta a srác, és nemhogy elengedte volna Ritát, inkább átölelte a derekát. 
Szája vészesen közeledett a lányéhoz. 
Rita nem bírt ellenállni a kísértésnek, és nem is nagyon akart. Minden porcikájával Adrián csókja után vágyott, és mikor valóban találkozott ajkuk, szenvedélyesen viszonozta az érzéki csókot. Teljesen beleszédült a mámorba. Őrült csók volt, nem is gondolta volna micsoda tűz lobog barátja legjobb barátjába... Erre a gondolatra a lány kijózanodott, és eltolta magától Adriánt. Mindketten zihálva szedték a levegőt. 
  - Úr Isten! Nem ütötted meg a lábad? - kérdezte zavartan a lány, és kihúzódott a kanapé sarkába.
  - Jó ég, Rita! Csókolóztunk, és te ezt kérded?
  - Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. 
  - Nem bizony, de legalább kiderült, hogy vonzódunk egymáshoz. És ez óriási baj, hisz Erni a legjobb barátom. 
  - Igen... ezért nem szabad megtudnia. - mondta gyorsan Rita. - Ha úgy viselkedünk, mintha meg se történt volna, minden rendben lesz.
  - Te képes leszel rá? Mert én aligha. Amióta csak beléptél Ernő életébe, folyton rád gondolok! Miattad rúgták szét a bokám, mert akkor is téged figyeltelek. 
Rita teljesen ledöbbent. Ezt sosem gondolta volna, és észre sem vette, hogy Adrián másképp néz rá, mert ő mindig csak egy havernak tekintette. 
  - Én... én Ernőt szeretem... nagyon!
  - Kétlem én azt, cicám! - a fiú előre dőlt és megsimogatta Rita arcát. - Ha annyira szeretnéd, mint ahogy állítod, képen töröltél volna még a csók előtt. De nem tetted! Úgy doromboltál, mint egy kiscica és újra megteszed... - a srác Ritához hajolt és röviden, de forrón ismét szájon csókolta.  A csók olyan édes volt, hogy Rita sóhajtva Adrián tarkójára csúsztatta a kezét, így követelve, hogy folytassa és ne eressze el. Készségesen, szinte transzba esve követelte a forró és szenvedélyes csókokat. 
  - Ó, Rita, nem tudod, mióta vágytam már erre! - fakadt ki a fiú két csók között. Homlokát a lányéhoz nyomta. - Beléd estem, de annyira, hogy nem érdekel, hogy a barátom nője vagy! Téged akarlak, amióta csak ismerlek!
Rita a srác mellkasára hajtotta a fejét, hogy elrejtse kibuggyanni készülő könnyeit. 
  - Kérlek, Adrián, ne mondj ilyeneket, mert ez egyszerre jó és rossz is! Ernőhöz tartozok! Nem tudok a szemébe hazudni. Nem akarom becsapni, pedig valamilyen szinten máris azt tesszük! Bár téged ismertelek volna meg először!
  - Tehát nem vagyok közömbös neked. - vonta le a következtetést a fiú és megsimogatta a lány haját. 
  - Nem bizony! Igaz, csak akkor ébredtem erre rá, amikor beléptem ide. De nem tehetjük ezt Ernővel! Ráadásul, ha bevalljuk neki a történteket, mindkettőnket gyűlölni fog! Ha pedig elhallgatjuk, hogy elindult köztünk valami, halálra kínoz a lelkiismeretem. Ez patthelyzet. 
  - Titkos viszony? Izgalmas lenne, nem? - mosolygott huncutul Adrián, miközben a lány hátát, vállát simogatta és a homlokát puszilgatta. 
  - Azt nem! Képtelen lennék rá! 
  - Akkor azt javaslom, hagyjunk magunknak időt, a végzet majd eldönti, mi legyen. - húzódott el Ritától a fiú és komolyan nézett a szemébe. Remélte, hogy nem fognak tudni továbblépni, még akkor is, ha ezzel csúnyán megsebzi barátját. 
  - Oké. - egyezett bele a lány összezavarodva, és sürgős vágyat érzett, hogy elhagyja a lakást. Az ajtó felé botorkált. - Megyek. Nem kell kikísérned, ne erőltesd meg a lábad! És... Adrián, én nem akarok fájdalmat okozni se Ernőnek, se neked!
  - Pedig egyikőnknek muszáj lesz. Kérdés csak az, ki mellett fogsz dönteni. 
Rita nem tudott válaszolni, és pillanatnyilag gondolkodni se. Minden további szó nélkül elhagyta a lakást. 
Eltelt egy hét, de a lány még mindig nem tudta, mit tegyen, melyik fiút válassza. Ernővel alig találkozott, tanulásra, vagy családi programokra hivatkozva mindig lerázta, de vasárnapra nem talált kibúvót, muszáj volt részt vennie Ernő meccsén. Lilivel a pálya szélén ültek a legelső lócán. A játék kezdete előtt tíz perccel megérkezett a sántikáló Adrián. Intett a pályán bemelegítő csapattársaknak, aztán nyögve-nyelősen lehuppant Rita mellé. 
  - Szia, bajnok! Jó téged újra látni! - hajolt előre Lili, hogy barátnője ne takarja előle a jóképű fiút. Még a szeme is ragyogott, most, hogy a srác csatlakozott hozzájuk. 
  - Te már járkálsz? - kérdezte a farmeres és fehér pulcsis Rita minden lelkesedés nélkül. Felkavarta Adrián megjelenése, de nem akarta kimutatni.
  - Sziasztok! Már megmaradok. Sokat javult a bokám. 
  - Örülök neki. - mosolygott Rita. Valójában annak örült, hogy végre látja a srácot. Azóta a bizonyos délután óta nem találkoztak, és csodák csodájára hiányzott neki Adrián. 
  - Én is örülök, és remélem, hogy hamarosan a pályán fogsz rohangálni, csodacsatár úr! - szólt közbe a fekete hosszú hajú Lili. 
Elkezdődött a játszma, s Rita lélegzetvisszafojtva ült a padon, de nem az izgalmas mérkőzés miatt, hanem mert Adrián keze néha a hátára csúszott, vagy még bátrabban hátulról a tarkóját simogatta. Ép lábát a combjához nyomta, s közelségétől Ritának melege lett, hevesen vert a szíve, és szívesen leteperte volna a fűbe, hogy megadják magukat a köztük fellobbant szenvedélynek. Ha a csapatuk gólt lőtt felugrottak és örömükben összeölelkeztek. 
Ezt már nem bírom elviselni. - gondolta Rita kétségbe esve, mikor lehuppant a harmadik örömkitörés után. - Döntenem kell, hogy Ernő vagy Adrián! Mert megöl a kétkedés, a lelkiismeret és az önmarcangolás. Mindkét fiúban van valami különleges, valami vonzó, de kettőt nem szerethetek! Ernő kedves, imádni valóan gyengéd és vicces, míg Adrián tüzes, szenvedélyes és intelligens. Én ebbe beleőrülök!
A meccs nyolcvanötödik percében Rita idegei felmondták a szolgálatot, felpattant, mint akit darázs csípett meg. Menekülni akart, lehetőleg minél messzebbre. 
  - Elugrom a büfébe! - közölte Lilivel, és már rohant is. Totálisan össze volt zavarodva. 
Elért a büféhez, de várakozott előtte pár fiatal, így oldalra húzódott és a kis bódé falának döntve a hátát, lehajtott fejjel nagyokat sóhajtozott, mint egy pánikrohamos. Próbált megnyugodni, színes tornacsukája csillagait nézte, és próbált egyenletesen lélegezni. Mikor felemelte a fejét, szemben találta magával Adriánt. 
  - Meglepetés! - mosolygott édesen a fiú. 
  - Éreztem, hogy követni fogsz.
  - És akartad is?
  - Igen... - bökte ki a lány.
Adrián elégedetten mosolygott és átölelte Rita derekát. Ugyanolyan zabolátlan szenvedéllyel csókolta meg, mint legelőször. 
  - Ugye erre vágytál? Ugye másra sem tudtál gondolni? - súgta a fiú két csók között. 
  - Igen... ó, igen! - nyögte Rita, mert eszét vette a szenvedély. Kétségkívül nagyobb hatással volt rá ez a srác, mint Ernő. 
  - Pedig ez nem szép dolog, édesem! - incselkedett Adrián, s közben a lány arcát apró puszikkal halmozta el. - Belehabarodni a barátod barátjába őrült nagy butaság! Ezért büntetés jár! 
  - Milyen... büntetésre gondolsz? - dadogta a lány, és úgy simult Adriánhoz, mintha eggyé akarna olvadni vele. 
  - Kezdjük talán ezzel... - édes, mámorító csók következett. 
  - Ó, Adrián, így büntethetsz életem végéig! - lehelte Rita. 
  - Csak akkor, ha szakítasz Ernővel, és mindent újrakezdesz velem!
  - Nem is tudom... - rázta a fejét a lány, de közben a fiú vállát, karját simogatta a fekete kapucnis pulóveren keresztül. - Ernőke nem érdemli ezt tőlem! Mindig feltétel nélkül szeretett, én meg galád módon megcsalom a barátjával! Borzasztó nőszemély vagyok!
  - Ne tégy magadnak szemrehányást, drágám! - kérte Adrián az imádott arcot simogatva. - A szívednek hiába akarsz, nem tudsz parancsolni! Tudom, hogy engem szeretsz, hát ne ellenkezz! Engedd, hogy szeresselek!
  - Még nem is mondtam, hogy téged választottalak! - nevetett fel a lány, de már csak evődésből makacskodott, szíve és teste választott. 
  - De én tudom, érzem, mert szeretlek! Ennek így kellett történnie...
  - Igen, igen, én is szeretlek! - adta meg magát Rita az újabb csóközönnek. 
Az édes jelenetet tapsolás szakította meg. A szerelmesek ijedten szétrebbentek. 
Ernő állt mögöttük, és sütött az arcáról, hogy mindent látott, hallott, és ért. 
  - Gratulálok a szívszaggató jelenethez! - szólt gúnyosan a piros mezes, felbőszült srác. Gyilkos pillantásokkal méregette barátját és csalfa kedvesét. - Velem mikor akartátok közölni ezt?
  - Ernő, kérlek... - kezdte Rita sápadtan.
  - Ne magyarázkodj, Ritus! - intette le Ernő. - Gyűlöllek mindkettőtöket!
Ezzel a vérig sértett és csalódott fiú elszelelt. Rita utána akart menni, de Adrián visszatartotta. 
  - Hagyd, majd megbékél, szerelmem! 
*Van úgy, hogy választanunk kell szerelem és barátság között, és van úgy, hogy egy fiú képes felrúgni a gyerekkori barátságot a szeretett lány miatt. 
És bizony az is megesik, hogy a lány későn jön rá, hogy nem a megfelelő fiúba szeretett bele. De az miért épp a kedvese legjobb barátja? A szerelem már csak ilyen zavaros...

(Ernő sorsának alakulása egy másik történet lesz 😊)















2020. július 30., csütörtök

Szexi tesók

18 éven aluliaknak nem ajánlott!
 Figyelem, a novella csakis 18 éven felülieknek ajánlott!! A történetben trágár nyers, durva (perverz) szavak és történések vannak. Aki ezt nem bírja, az hozzá se lásson!!! Csakis a saját felelősségedre olvasd el!!!! 

Csak nekem van olyan szerencsém, hogy Szentendréről felkocsikázom Pestre péntek este, hogy a legjobb barátnőmmel megünnepeljük a szülinapom, és Niki az utolsó percbe lemondja. Annyira készültünk, hogy végre bulizzunk egyet a huszonnyolcadik szülinapomon, erre én itt kuksolok egyedül egy szálloda bárjában, mert már ideértem, mikor flúgos és két gyerekes barátnőm rám csörgött és közölte, hatéves lánya lázas, és így nem hagyhatja magára, vagy bébiszitterre se Szandit, se a hároméves Tomit. Imádtam a kölykeit, két-három havonta hol lejöttek hozzám, hol én jöttem fel babázni, de most haragudtam a világra, hogy a kis Szandi épp most betegedett meg. Hónapok óta terveztük, hogy szeptember 10. a mi napunk lesz, kirúgunk a hámból. Ez lett volna a vad esténk, a szállodából tovább akartunk menni valami puccos bárba, vagy mulatóba, hogy reggelig tomboljunk. 
Már a második pohár whiskyt kértem a csapostól, hogy alkoholba fojtsam a bánatom, amikor felfigyeltem, hogy velem szemközt két jóvágású pasi ül. Magamban mosolyogtam és elképzeltem, hogy ha Niki itt lenne becserkésznénk a pasikat, jót flörtölnénk. Dilis barátnőm szeretett a tűzzel játszani, flörtölt, élt mikor kiszabadult otthonról, de mindig tudta hol a határ, csak ismerkedett, cicázott, de sosem csalta meg a férjét, Tamást, akivel a gimi első évében összejött és nyolc évvel ezelőtt hozzá is ment. Még engem is meglepett, hogy ilyen hamar lehorgonyzott és családot alapított, mert kettőnk közül ő volt a bulikirálynő, én a megfontoltabb, óvatosabb. Mégis úgy hozta a sors, hogy míg ő több mint tíz éve volt kapcsolatban, addig én, hogy úgy mondjam virágról virágra szálltam, megcsókoltam jó néhány békát, de egy se változott királyfivá. Szerencsétlen kapcsolataim voltak, hol hosszabb, hol rövidebb. 
Visszatérve a jelenbe, észrevettem, hogy szemből a két pasi feltűnően stíröl. Mondjuk ezen nem csodálkoztam, mindig ragadtak rám a pasik. Nézek tükörbe, tudom, hogy csinos vagyok, hosszú hajam sosem volt festve, mert szerettem, hogy egyedien szőkés vörös árnyalatú. Ehhez szürke szem társult, bájos arc, közepes mellek, enyhén kerekedő popsi és vékony derék. Szóval meg voltam elégedve a kinézetemmel, és általában a pasiknak is tetszettem. Szűk fekete, mélyen dekoltált miniruha volt rajtam, szexi mini bőrdzsekivel és természetesen tűsarkú fekete cipővel. 
Lopva megint a két Adoniszre pillantottam. Két ilyen remek fickót ritkán lát az ember. Mindkettő harminc körüli lehet, szerintem a fiatalabbiknak barna divatos dús haja volt, és csoki barna öltönyt viselt, a másik fekete öltönyben feszített, sötétebb barna, majdnem fekete haja volt, de ugyanolyan markáns, férfias arca volt, mint társának. Mindkettőnek halványan borostás volt az arca és mindkettőnek barna volt a szeme. Lehet, hogy testvérek, mert eléggé hasonlítanak. - futott át az agyamon. Annyi biztos, hogy nem tudtam volna választani közülük, mindkettő veszettül jóképű volt. 
Feltűnésmentesnek gondolt szemlélődésem még sem volt elég diszkrét, mert a két pasi megindult felém. Leültek mellém, az egyik jobbról, a másik balról mászott fel a magas bárszékre. 
  - Helló! Mit csinál itt egyedül egy ilyen csinos hölgy péntek este? - kérdezte a fekete öltönyös pasi, akinek kissé hátra volt fésülve a haja. 
  - A csinos hölgy ma ünnepelte volna barátnőjével a szülinapját, de a csaj az utolsó pillanatban lemondta, mert beteg lett a kislánya. - válaszoltam a barna szempárba elmerülve. 
  - Szülinap? És hányadik, ha szabad tudni? - kérdezte a barna öltönyös, oldalra fésült hajú csávó. 
  - Nem titok, a huszonnyolcadik. - feleltem mosolyogva. 
  - Ezt meg kell ünnepelnünk! - az idősebbik máris intett a mixernek és rendelt egy üveg pezsgőt. - Barátnőd szerencsétlensége nekünk szerencse. Ünnepelsz velünk?
Lehet erre nemet mondani? - kérdeztem magamban ujjongva. 
  - Szívesen. Gréta vagyok. - közöltem nyomban. 
  - Én Roli. - nyújtotta kezét a fiatalabbik, de nem csak kezet fogtunk, hozzám hajolt, finoman arcon csókolt, amitől bizsergés futott végig a gerincemen. - Boldog szülinapot, gyönyörű Gréta!
  - Isten éltessen! - köszöntött fel nyomban a másik is, és az ő arcra puszija is hasonló hatással volt rám. Amit képtelenségnek tartottam. - Zoli vagyok, Roli bátyja. 
Akaratlanul is felnevettem, hasonló csengésű nevük vicces volt két whisky után. 
  - Mi olyan vicces? - kérdezte Roli, mikor kezembe nyomta a pezsgőt, amit a bátyja töltött ki nekem egy hosszú nyakú pohárba. 
  - Semmi, csak vicces a Zoli és Roli. Viszont gyanítottam, hogy testvérek vagytok. - sajnos, ha inni kezdtem hajlamos voltam őszintén kimondani mindent, ami megfordult a fejemben. 
  - A nevünket nem mi választottuk. - mosolygott szívdöglesztően Roli. 
  - És ti mi járatban itt? - érdeklődtem, bár nem is tudtam melyiket csodáljam inkább. Niki elájul, ha elmesélem neki milyen klassz pasikkal ismerkedtem meg.
  - Fent lakunk a szállóban. Csak átutazóban vagyunk Pesten. Igazából Debreceniek vagyunk, innen utazunk tovább holnap üzleti ügyben Berlinbe. - válaszolta Zoli. S közben megállapítottam, hogy egy hangyányival ő tetszik jobban. Mindig megvesztem a sötét haj, sötét szem, plusz borosta kombinációért. 
  - És marha nagy szerencse, hogy a véletlen ma összehozott minket. - mosolygott megint a kisebbik, Roli. A mosolya gyilkos volt, bugyinedvesítő, ráadásul hasonlóan izmos testfelépítésű volt, mint a testvére. Csak úgy feszült rajta a méretre szabott zakó. 
  - Így van! Akkor koccintsunk rád! - kacsintott Zoli.
  - És az előttünk álló estére! - méregetett éhes szemekkel a másik.
Bevallom imponált, hogy ez a két fickó rám kattant, és lökött amúgy sem kicsi önbizalmamon, hogy ennyire bejövök nekik és nyíltan kimutatják. 
Koccintottunk, kiittuk a poharakat, de Zoli szinte azonnal újratöltötte. 
Míg a második pohár pezsgőt kortyoltuk, a két csávó ezerrel nyomult, udvarolt, dicsért. Bizony, fejembe szállt az ital, és a sok bók, de azért tisztán tudtam gondolkodni, és nem is nagyon értettem, mit gondolnak, mire megy ki a játék, hogy mindkettő fűz. Mindjárt megkérnek, hogy válasszak közülük? Mert ha igen, iszonyú gázba leszek, mert egyiknek se mondanék nemet, ha külön-külön találkozok velük. Azok a fajta fickók voltak, akiknek nem mond nemet az ember, mert örökké bánni fogja, ha kihagy egy fantasztikus numerát egy-egy ilyen alfa hímmel. 
  - És mi volt a terved mára? - kérdezte egyszer csak Zoli. 
  - Mint mondtam, buli a barátnőmmel. Reggelig tánc, ivás és tombolás egy lokálban. - feleltem rögtön. 
  - És pasizás? - kérdezte huncut vigyorral Roli. 
  - Nos... igen, kicsit az is. - csak enyhén jöttem zavarba, nem voltam az a piruló fajta. 
  - A második még megoldható. - ezúttal Zoli villantott rám egy őrjítő mosolyt. - Felejthetetlenné tudnánk tenni a szülinapod. Gyere fel a lakosztályunkba! Megmutatnánk neked mitől döglik a légy. Olyan gyönyörökben részesítenénk, amit talán sosem tapasztalsz meg még egyszer soha az életben. 
Majdnem félrenyeltem a szénsavas pezsgőt. Jól értettem? Ezek tényleg dugni akarnak velem? Mindketten? Egyszerre? Sosem voltam prűd, élveztem a jó szexet, és bevállalós is voltam, de még sosem csináltam hármasban. Már abba is belefőttem, ha csak rágondoltam, mit művelhetne velem két pasi egyszerre. A gyomromban méhecskék cikáztak, a bugyim tocsogott, úgy felizgatott már a gondolat is. Normális nő beleegyezne vajon ilyesmibe?
  - Jó értettem? Ez ajánlat volt mindkettőtöktől? - fordultam Roli felé, hátha csak én értettem félre a bátyját. 
  - Aham. - bólogatott buzgón Roli. - Az élet rövid, ki kell élvezni. Nem vonz a gondolat, hogy együtt legyél velünk?
Na, most voltam pácban, mert már száz százalékosan biztos volt, hogy nem értettem félre, hisz mindkettő megerősítette a feltételezésem. Várakozva, vetkőztető pillantásokkal néztek, és már ettől megint meglódult a fantáziám. Ha ebbe bele megyek, az biztos, hogy felejthetetlen lesz a huszonnyolcadik szülinapom. Mielőtt bárhogy is döntenék, először a kíváncsiságom akartam kielégíteni. 
  - Gyakran csináltok ilyet? Úgy értem szállodák bárjában felcsíptek nőket, hogy aztán mindketten meghágjátok? És miért én?
  - Nem, nem gyakran... Az utóbbi harminc évben, talán, ha kétszer csináltunk ilyet. - vallotta be Zoli. - És azért te, mert egy istennő vagy. 
  - És a homlokomra van írva, hogy mindenre kapható vagyok? - kérdeztem, de nem sértődve, inkább még mindig kíváncsian. 
  - Dehogy! - bizonygatta most Roli. - Bár az igaz, hogy amint felfedeztünk, mindkettőnknek piszkos gondolata támadt, és tényleg megbeszéltük, hogy bepróbálkozunk nálad egy édes hármasos ajánlattal. Láttuk, hogy éhes kismacska nézéssel méregetsz minket, emiatt vettük a bátorságot. 
  - De amikor hallottuk, hogy szülinapod van, akkor érett csak be igazán a gondolat. - tette hozzá Zoli. - Nos, mit mondasz? Szerinted nem a sors keze, hogy ma itt összefutottunk? Hisz tegnap, vagy holnap nem találkoztunk volna. Ilyen lehetőséged nem lesz még egyszer! Mondj igent!
Zoli bársonyos hangja úgy duruzsolt a fülembe, mint valami igéző varázsige, ami megbűvölt és beférkőzött a tudatomba. Még sosem csináltam ilyet, ez tény, de ez nem jelenti azt, hogy nem is akarok. Mint ahogy már megfordult a fejembe az előbb, isten bizony, talán tényleg nem találkozom két ilyen dögös csődörrel soha az életben. Sőt, velük sem még egyszer, hisz az ország másik végében laknak. Ha belemegyek ebbe az őrültségbe a mi titkunk marad, és nem kell attól félnem, hogy bármikor ismét a szemükbe kell nézni. A francba már, egyszer élünk, igazuk van! Vesztenivalóm nincs, csak gyönyört kaphatok és adhatok! Amíg ezen morfondíroztam szinte tapintani lehetett a feszült várakozást. 
  - Nos? - sürgetett ezúttal Roli. 
Döntöttem. Felálltam a bárszékről.
  - Oké. Menjünk!
  - Ez az! Mondtam, hogy egy istennő vagy! És úgy is fogunk bánni veled! - Zoli örömmel mellém pattant és átkarolta a derekam, hogy kivezessen az előcsarnokba a lift felé. Roli egy kicsit lemaradt, mert kért még egy üveg pezsgőt, amit felhozott a szobájukba.  
A liftben feszülten álltam a két félisten között, próbáltam nem belegondolni mibe mentem bele. Úgy voltam vele, jöjjön, aminek jönnie kell, élvezni akarom minden pillanatát annak, ami vár rám. 
Csak a harmadik emeletre mentünk a lifttel, egy szempillantás alatt felértünk. Onnan nem mentünk messze, a sötétkék szőnyegen csak a harmadik ajtóig sétáltunk, ahol Zoli kinyitotta egy csekkolókártyával a lakosztályt. Előre engedett, túl sötét volt, de hamar megoldódott ez a gond, mert valamelyik pasi a hátam mögött felkapcsolta az oldalvilágítást. Csak a helyiség sarkaiban gyulladt fel néhány apró neoncsöves, modern lámpaféle. Nem hagyták, hogy alaposan körülnézzek az extravagáns, puccos nappaliban, tovább tereltek, gondolom a hálószoba felé. Ebben a szobában is csak félhomály fogadott, csak a kis komódon égett egy tulipán formájú kislámpa és a jobb sarokban egy álló lámpa. Ideges borzongás futott végig rajtam, mert a szoba középpontjában a fekete selyem ágyneműs, hatalmas ágy volt. Egyszerre izgatott és rémített meg, hogy mi történhet ott velem...
  - Ideges vagy, drága Gréta? - kérdezte Roli, aki épp legördítette a vállamról a kis bőrdzsekit és lazán az ágy melletti kényelmesnek látszó fehér bőrfotelbe dobta. - Mindjárt teszünk ellene valamit!
A szavaira és rá figyeltem, így megint ugrottam egyet, amikor a hátam mögött Zoli felbontotta a pezsgőt és az pukkant egyet. A kezembe nyomta a párás, nehéz, zöld üveget. 
  - Igyál! - kérte lágyan. 
Megbűvölve néztem csodás csokoládébarna szemébe, és gondolkodás nélkül engedelmeskedtem. A számhoz vettem az üveget és meghúztam, de a heves mozdulat felkavarhatta a gyöngyöző nedűt, mert az némileg kifutott, végig folyt a dekoltázsomon, egyenesen be a melleim közé. Ösztönösen emeltem a kezem, hogy letöröljem, de Roli elkapta, megcsókolta a kézfejem. 
  - Ne! Hagyd!... Szeretem a pezsgőt, főleg így tálalva. 
Értetlenül néztem a szemébe, és mire felfogtam volna mire céloz, már lehajtotta a fejét, és nyelvével, ajkával követte a pezsgő útját. Meleg szája bizsergető volt, de csak akkor akadt el a lélegzetem, amikor Zoli mögém helyezkedett, hátamon éreztem teste melegét, keze a csípőmre csúszott, deréktájon és a fenekem kezdte simogatni ruhán keresztül, miközben félresöpörte a hajam és a nyakam, fülem kezdte izgatni az ajkával és borostás arcával. Elakadt a szívverésem, nem is tudtam melyik kényeztetése a pompásabb, a mellemről lefetyelő Rolié, vagy a fenekem masszírozó Zolié, aki közben a fülem mögötti érzékeny részt is megtalálta bűnre csábító szájával. És ha belegondoltam, hogy ez még csak a kezdet, máris belehaltam képzeletben a gyönyörbe. Megvadított a pia, a mámor és a két pasi. Szinte öntudatlanul mozdultak a kezeim, egyikkel Roli inggombjaival babráltam, a másikkal hátra nyúltam és megérintettem Zoli fenekemnél ágaskodó farkát a nadrágon keresztül. 
   - Ez az szívi, ereszd el magad! Add át magad nekünk! - suttogta a fülembe Zoli, de válaszként csak nyöszörögni tudtam, mert keze feltűrte a szoknyám, és ujjai a selyem tangán keresztül a puncimra simultak. Közben Roli sem tétlenkedett, lefejtette rólam a fekete ruhát, legyűrte a derekamig, kikapcsolta a melltartómat, ami szintén repült a dzsekim mellé, majd rámarkolt két feszes mellemre. Élvezettel nézte őket, aztán nagyot sóhajtva ráhajolt a jobb mellemre, nyalogatni, szopni, harapdálni kezdte a kővé keményedett mellbimbómat, míg kezével a másik mellem markolászta, és morzsolgatta a kemény mellbimbómat. Már ettől is édes kínban vergődtem, de akkor Zoli folytatta a ruhám lefejtését, letolta a combomon, hagyta, hogy a földre hulljon, viszont így kezét elvette a legkellemesebb helyről, de csak egy pillanatra, mert amint eltűnt a ruha az útból, hosszú ujjai becsúsztak a bugyimba, és körkörös mozdulatokkal izgatni kezdte simára borotvált csiklómat. 
  - Nedves, nagyon nedves, édes, rossz kislány! - súgta Zoli. Kihúzta kezét a bugyimból és lenyalta nedvem az ujjáról. - Hm, és finomabb, mint gondoltam. 
Csodák csodájára a mozdulata nem taszított, inkább, mint valami ajzószer úgy hatott rám a pasi perverzitása. Hirtelen tudatára ébredtem, hogy míg én egy szál bugyiban és "dugj meg" magassarkúban állok a két pasi között, addig ők még mindig teljesen fel vannak öltözve. Mögöttem Zoli a fenekem markolászta, én meg ügyetlenkedve hátra nyúltam, hogy megpróbáljam megszabadítani a nadrágjától. 
  - Vetkőzzetek ti is! - kértem őket türelmetlenül, és mivel az idősebbik nadrágjával kudarcot vallottam, most a mellemmel játszadozó Roli válláról toltam le a zakót, és nem vacakoltam a gombokkal hevesen megrántottam, így a gombok szanaszét pattogtak, és végre megérinthettem napbarnított, enyhén szőrös mellkasát. Közben Zoli mocorgott a hátam mögött, megszabadult felső ruházatától és a nadrágjától is. Míg Roli is levette a nadrágját, addig Zoli markolt rá a melleimre hátulról előre nyúlva. Most az öccse keze csúszott a bugyimba, Roli nem finomkodott, mint a testvére, majdnem durván markolt a puncimba, aztán két ujja máris becsúszott síkos barlangomba. A gyönyörtől felsikítottam, de még a heves hőhullám és mámor közepette is gondoltam Zolira, hátra nyúltam és rámarkoltam ágaskodó farkára. Nem láttam ugyan, de éreztem, hogy hatalmas és vastag pénisze van, már alig vártam, hogy ezt a csodás hímtagot magamban érezzem, de egyelőre meg kellett elégednem öccse ügyeskedő ujjával, ami ki-be csúszkált bennem a megváltó orgazmus felé hajszolva. Magával ragadott a szenvedély, akartam őket, ezért újabb bátorságot merítettem, és másik kezemmel előre nyúltam és megragadtam Roli péniszét is. A két pasi nem hiába volt testvér. Roli is hasonló adottságokkal rendelkezett, mint a bátyja, neki sem volt kisebb szerszáma. Már a gondolattól is majdnem elélveztem, hogy mindkét farok vendég lesz ma a nedves és kiéhezett puncimban. 
 - Te kis mohó, élvezed, hogy két fasz van a kezedben? - kérdezte Roli, miközben lihegve tövig nyomta bennem két ujját, én meg igyekeztem rászorítani a hüvelyemmel, hogy nagyobb élvezetet csikarjak ki belőle. 
  - Ó, igen, nagyon! - leheltem alélva, és legnagyobb bánatomra Roli ujja kicsusszant belőlem, mielőtt még felértem volna a csúcsra. Csalódott morgásom megnevettette Zolit, majd gondolom megszánt, mert az ő keze csúszott a Rolié helyére, míg az öccse lerángatta rólam az apró bugyit. Már nem volt szégyenérzetem, nem bántam, hogy meztelen és szexre éhes vagyok két idegen pasi között, csak az élvezetet hajszoltam, vágytam mindenre, ami mocskos, tabu vagy perverz, pedig sose voltam ilyen. Ez a két tökéletes pasi kihozta belőlem a női vadállatot, felébresztették az érzékeimet, és nem bántam, hogy így alakult. Akartam mindent és lehetőleg azonnal. A következő pillanatban viszont már minden épeszű gondolatom eltűnt, kikapcsolt az agyam, mert Zoli fürge ujjai robbanásszerűen hozták az orgazmust, miközben Roli megint a melleimet kényeztette, nyalogatta. Alig bírtam megállni remegő lábaimon, nagy szerencse volt, hogy a fiúk elölről, hátulról támogattak. A csúcsmámor után megint megigézve markoltam a két jelentős méretű farokra. Ezúttal nem szégyelltem szemmel is gyönyörködni bennük. 
  - Akarjátok, hogy... - kimondani nem tudtam balga ötletem, de fejemmel a padló felé böktem és megnyaltam az ajkam, ezzel jelezve, hogy kész vagyok térdre vetődni és megkóstolni a két meredező hímvesszőt. Nem volt idegen tőlem a szopás, néha csináltam már, de a gondolat, hogy most kettővel játszhatok, iszonyú izgató volt, s ettől megint forró nedvesség öntötte el a lábam közét. 
  - Nem, drága Gréta, ez a te szülinapod! - súgta Zoli, miközben a csípőm, derekam simogatta, majd megmarkolta a melleim, hogy öccse szájába adja. - Ez a te estéd, és arról szól, hogy mi kényeztessünk téged. De ha később még lesz kedved hozzá, nem lesz ellenünkre egy jó kis szopás. Ülj le az ágy szélére és tedd szét a lábad! 
Egy pillanatra se hátráltam meg, azonnal teljesítettem Zoli kérését. Úgy látszik az idősebbik testvér volt a dominánsabb, az irányító, Roli inkább csak olyan csendestársféle volt. Pucér seggel huppantam a hűvös fekete ágyneműs ágy szélére és közben arra gondoltam, nem épp megfelelő szín, mert bizony reggelre fehér nedvektől lesz áztatott ez a pompás ágynemű. 
  - Szereted, ha nyalnak? - kérdezte ekkor a passzívnak gondolt Roli, és térdre vetette magát előttem. Szinte gyönyörködve nézte nedvektől csillogó puncimat, miközben máris a combom belső felét simogatta hosszú, kérges ujjaival, amibe beleborzongtam. - Csodaszép puncikád van!
  - Melyik nő nem szereti? - kérdeztem elfúló hangon, mert ekkor Zoli leült mellém és rácuppant az egyik mellemre, mint egy szomjazó kisbaba. 
  - Én akartam, öcsi! - panaszkodott nyögve Zoli, de aztán mégis csak a nyakam rágcsálásával és melleim őrjítésével foglalatoskodott. - De legyen neked karácsony! Átadom az elsőbbséget, de hagyj nekem is belőle!
  - Nyugi, van még idő reggelig! - kuncogott a kis öcsi és felvisítottam, mert még nevetés közben érzékeny és feltüzelt puncimhoz nyomta a száját. A hangja remegése, nyelve ügyessége, borostája enyhe, kellemes szúrása valami fantasztikus extázisba hozott. 
  - De ezért én tolom a farkam először Gréta édes puncijába! - figyelmeztette öccsét Zoli, és egy pillanatra elszakadt veszettül érzékeny mellbimbómtól. A sok harapdálástól és morzsolgatástól már extra érzékenyek voltak a kis gyöngyszemek. Ha ezek ketten ma este az őrületbe akartak kergetni, hát sikerülni fog nekik. Nem is beszélve Roli vad nyelvjátékáról, amit a puncimmal művelt. A csávó nem volt kispályás. Nyaltak már páran korábban is, de amit ez a fickó művelt az valami mennyei volt. Érezhető volt, hogy nem csak úgy kényszerből csinálja, élvezettel ízlelt, nyögdécselve fedezte fel női rejtekem minden porcikáját. Mesterien nyalt, körözött a nyelvével, csókolgatott és finoman harapdált. Élvezettel hánykolódtam a mámortól, csípőm ösztönösen a csodákat ígérő nyelvecske felé lökdöstem, miközben Zoli szintén a vesztemet akarta mellem és hasam nyaldosásával. Megint zsigerből jött a gondolat, hogy rámarkoljak Zoli farkára. Miközben a két pasi a menny felé hajtott, kezem automatikusan le-fel csúszkált a hímtagon a mámor ritmusára. 
 - Élvezz el nekem, baba, élvezz a számba! - kiáltott rám szenvedélyesen Roli, és nem is nagyon kellett mondania, már nagyon közel jártam a megváltó orgazmushoz. De még volt annyi lélekjelenlétem, hogy rászóljak Zolira:
  - Add a számba a farkad! A kibaszott farkaddal a számba akarok elélvezni! - nem is tudom, hogy súgtam, vagy parancsoltam, csak úgy jöttek a trágár szavak és a gondolat. 
Zoli előbb szenvedélyesen szájon csókolt, aztán teljesítette kérésem. Nagyra nyitottam a szám, hogy minél mélyebben be tudjam nyelni méretes farkát. Miközben az öccse veszettül nyalt, addig én úgy szoptam Zoli farkát, mit egy éhező kisborjú. Nyögéseim visszafogták a számban csúszkáló fasz, de az idősebb csávó erőteljes nyögdécseléséből és sóhajtozásából arra következtettem, hogy a hangom rezgése csak még nagyobb élvezeteket okoz neki. Valahogy mindhárman egy ritmusba kerültünk, és abban a pillanatban amikor Roli a csúcsra juttatott csodás nyelvével, ugyanakkor Zoli a számba élvezett. Kicsit öklendezve, nyögve nyeltem a fanyar ízű, meleg spermáját, miközben testem az orgazmus utóhatásaitól reszketett a mindent elsöprő mámor után. Mikor Roli a lábam között felkapta a fejét, kajánul vigyorgott. Épp akkor csusszant ki bátyja nyáltól és spermától síkos farka a számból. 
  - Ti meg mit csináltatok odafent? De rosszak vagytok! - fedett meg minket nevetve az öcskös, miközben feljebb csúszott rajtam, a köldököm nyaldosva. Könnyen siklott a teste rajtam, mindhárman csatakosra izzadtunk és kimelegedtünk, és ha belegondoltam, milyen messze még a reggel és mennyi mindent csinálhatunk még, máris elaléltam. - Én is bele akarok élvezni az izgató kis szádba! - panaszkodott Roli, miközben még mindig a köldököm járta körbe a nyelvével, amivel az őrületbe kergetett, ölem máris görcsbe rándult. 
  - Már alig várom, édes. - kuncogtam Rolira, miközben dús hajába markoltam, és felhúztam, hogy megcsókoljam. 
Míg Rolival vad csókcsatát vívtam, Zoli ismét akcióba lendült, most ő került a lábam közé, de nem a szájával nyomult, ujjaival simogatta érzékeny puncimat, és valahogy ösztönösen éreztem, hogy hamarosan belém nyomja imádni való farkát. Már el is képzeltem, hogy miközben bennem jár, addig megadom Rolinak amit kért, és őt is lekezelem szájjal. 
Már éreztem, hogy a nyílásomhoz dörgölődzik a várva várt hímtag, amikor kicsit félretoltam Rolit, hogy rápillantsak a bátyjára. 
  - Óvszer? - kérdeztem, mielőtt még őrültséget csinálunk. Szedtem gyógyszert, nem féltem a terhességtől, de nemi betegséget se kívántam összeszedni, hisz mégiscsak vad idegen volt ez a két alfa hím. Nem tudhattam hol és kiben jártak már. Jobb az óvatosság. Megnyugodtam, amikor Zoli kihúzott az ágy alól egy nagy doboz kotont és felrakta az ágy sarkára.
Kicsit felemelkedett, hogy rálássak "egyenruhába" bújtatott farkára, aztán ismét hozzám dörzsölte makkját, ingerelte a bejáratom és majd az őrületbe kergetett édes, de kínzó játékával. Miközben magamban azon imádkoztam, hogy Zoli végre nyomuljon már belém, addig valahogy Roli úgy helyezkedett, hogy a melleim közé dugta kívánatos farkát. Rögtön levettem mit akar, két kezemmel összenyomtam a melleim, hogy körülöleljék a péniszét. Nyögve kezdte dugni a mellem közti völgyet. A látvány mindkettőnkre úgy hatott, mint a kábítószer, de közben veszettül üvölteni szerettem volna, mert odalent Zoli még mindig csak incselkedett a puncimmal, eszében sem volt megsajnálni sajgó puncim és végre belenyomulni. 
  - Fiúk, megőrülök! Gyertek mindketten, most azonnal! - kiáltottam mohón. 
  - De türelmetlen a kiscica. - nevetett kárörvendően Zoli. Eddig is biztos voltam benne, hogy élvezi édes kínzásom, és most még rátett egy lapáttal. 
A testvérek szinte szervezett szinkronban mozdultak. Abban a pillanatban, hogy Roli megemelte a csípőjét és a számhoz tolta a farkát, Zoli is belém engedte gyönyörű faszát. Elakadt a lélegzetem, elöntött a forróság, és amúgy se kaptam levegőt, mert Roli őrült tempóban dugta a szám. Próbáltam egyre nagyobbra nyitni a szám, hogy mélyen be tudjam nyelni a kis tesó hosszú vesszőjét, vagy csak a nyelvem hegyével izgattam kupakját, mikor, hogy volt kedvem. Próbáltam maximális élvezetet nyújtani neki, de igazán csak akkor vadítottam meg, amikor fél kézzel megmarkoltam a golyóját és a ritmikus szopás mellett dörzsölgetni kezdtem a kis tojásokat. Közben nem tudtam megfeledkezni Zoliról sem, aki megint hergelt, lassú, körkörös csípőmozgással járatta bennem eszméletlen farkát. Ha már szülinap, ki akartam sajtolni az estéből minden csepp élvezetet, ezért másik kezemmel lenyúltam és a csiklómat kezdtem izgatni, simogatni ott, ahol Zolival összeforrtunk, hogy még nagyobb gyönyörben legyen részem. Elég furcsa volt egyszerre mindkét pasira figyelni, szopni és élvezni egyszerre a dugást. Nem volt egyszerű feladat, de hallgattam az ösztöneimre, így valami csoda folyamán ismét sikerült úgy összehangolnunk, hogy Roli akkor élvezett a számba, amikor bátyja veszett tempót űzve a csúcsra juttatott. Szívesen foglaltam volna imába a két pasi nevét, de sajnos, vagy nem sajnos tele volt a szám...
Ha azt hiszitek, ennyivel beérte a két csődör és utána lepihentünk, nagyot tévedtek. Csak ittunk egy kis pezsgőt kézről kézre adva az üveget és Roli máris közölte, hogy rajta a sor, hogy szétbasszon, én persze nem tudtam és akartam tiltakozni. A fiú elmondta, hogy ő hátulról szereti, s bevallom a lovaglás után nekem is ez volt a másik kedvenc pózom. Imádtam, ha úgy dugtak, hogy közben a seggem markolásszák. Kérnie sem kellett, négykézlábra ereszkedtem az ágy szélébe kapaszkodva és felé kínáltam kerek tomporom. Közben intettem Zolinak, hogy üljön elém széttett lábbal, hogy ő se maradjon ki a játékból. Egész belejöttem ebbe az adok-kapok dologba. 
  - Rögtön tudtam, hogy igen mohó kiscica vagy. - nevetett rám Zoli, és mielőtt teljesítette volna a kérésem mohón, vadul szájon csókolt. Csókja veszettül izgató volt, újabb adrenalinlöketet indított el a testemben. Csókolózás közben nejloncsörgést halottam, Roli beöltözött, én meg Zoli szájába nyögtem amikor öccse minden teketóriázás nélkül felhevült puncimba nyomta játékos farkát. 
  - Ó, igen! - nyögtem félájultan az élvezettől s ezt kihasználva Zoli a kért pozícióba helyezkedett, hogy rá tudjak cuppanni óhajtott farkára. 
Miközben Roli hátulról ütemesen dugdosta, vagy inkább verte belém a farkát, rámarkoltam Zoli faszára és hevesen a számba vezettem. Nem finomkodtam, az öccse által diktált vad tempóban szoptam, fejem le-fel mozgattam, hogy minél jobban be tudjam nyelni méretes hímtagját. 
  - De jó vagy, bébi! - nyögte Zoli nagy élvezkedő nyögések közepette. Hasonló állapotban voltam én is, mert amit az öccse művelt bennem a farkával az maga volt a mennyország. Biztos voltam benne, hogy ezt a gyönyörteljes éjszakát sosem fogom elfelejteni, de abban már nem voltam biztos, hogy ezek után élvezni fogom valaha is a hagyományos, unalmas szexet. Megkóstoltam a jót és kételkedtem benne, hogy letudok erről mondani. Nevezzetek perverznek, vagy ribancnak, de csak az vessen rám követ, akinek még nem fordult meg a fejében az édes hármas gondolata, vagy az, aki nemet mondott volna két ilyen vadító pasinak. Ám legyen, szajha vagyok, de minden percét élvezem. 
Ezúttal Zoli hamarabb ment el, mint Roli és én már a szerszámán lecsordogáló spermát nyalogattam lefelé, mikor az öccse egy utolsó erőteljes lökéssel a csúcsra juttatott. Ezúttal legalább kiereszthettem a hangom is, úgy visítoztam, mint egy bagzó macska a nyári éjszakában. 
A heves élvezkedések után kicsit elfáradtunk, de szenvedélyünk nem lankadt, így "pihenésképp" térdre ereszkedtem, és felváltva szoptam és vertem kézzel a két pompás farkat. Ahogy már Zoli korábban mondta, tényleg istennőnek éreztem magamnak. Egy szexistennőnek, aki ma este belehal az élvezetekbe. Higgyétek el, jobb halál nem létezik. 
Megittuk a maradék, immár felmelegedett pezsgő utolját, épp az ágyon fekve pihegtem, Zoli szemből feküdt, a mellemmel szórakozott, Roli mögöttem és a fenekem cirógatta pihekönnyű érintésekkel. 
  - Nem vagy semmi, csajszi. - mosolygott rám Zoli és egy rövid, de érzéki csókot nyomott a számra. - Nem gondolná az ember, hogy először vagy két pasival. 
  - Pedig így van. - ismertem el, miközben borostás állát simogattam. - Ti hoztátok ki ezt belőlem. 
  - Akkor őstehetség vagy! - nevetett a hátam mögött Roli, kinek ujja már a segglyukam körül kalandozott. - Szereted, ha hátulról hatolnak beléd? 
  - Az igazat megvallva volt egy anál-mániás pasim néhány éve, és ő megtanított rá, hogy lehet élvezni az ánusz kényeztetését. - vallottam be őszintén. Hogy is szemérmeskedhettem volna velük szemben, amikor többet tudtak rólam, vagyis a testemről, mint bárki más. 
  - Akarlak hátulról, Gréta, nem is hinnéd mennyire! - sóhajtott álmodozva Roli. - Valami isteni guszta popód van, bébi! - bókolt kurtán-furcsán az öcsi, és hogy ezt bizonyítsa a segglyukamba nyomta ujja hegyét. 
Elhagyta a számat egy ó a meglepettségtől, de Zoli felkönyökölt és jobb keze a derekamról felemelkedett és rácsapott tesója kezére. 
  - Nyughass, öcsi! Hagyd már kicsit pihenni a hercegnőnket! Nem mindenki bír olyan gyorsan regenerálódni, mint te!
  - Ha nem bírod a tempót bátyus, aludj egy nagyot, én meg elszórakoztatom a kis Grétánkat! - ajánlotta egyből a kis tesó. - Vén kecske vagy, szánalmas!
Jót nevettem evődésükön, s rögtön rájöttem, hogy nem csak szexuálisan szórakoztatnak, velük lenni is élvezet. 
  - Tényleg vén kecskének nevezett? - nevetve felemeltem a fejem és Zoli vállába haraptam, közben Roli rendületlenül simogatta domborodó popómat. - Én nem mondanálak annak! Tulajdonképpen hány évesek vagytok?
  - Szerény személyem harminchárom, a lökött öcsém meg kereken harminc. - válaszolta Zoli. - Érdekelne valami. Ha választani kellett volna ma este közülünk, kit választottál volna?
  - Hé! Ez egy nagyon tisztességtelen, sőt gonosz kérdés! - háborogtam és most én csaptam a mellemet ingerlő idősebb testvér kezére.  
 - Válaszolj csak, ez engem is érdekel! - lelkesedett fel Roli is. - Melyikőnkkel terveznél szívesebben hosszú távra?
Megint őszinte akartam lenni, de míg gondolkoztam, roppantul élveztem, hogy húzom az agyukat. 
  - Veled! - Zolihoz hajoltam és könnyedén szájon csókoltam. - De csak azért, mert mindig megvesztem, a karakán, irányító típusú alfa hímekért, de egyben gyűlölöm is, ha el akarnak nyomni és be kell hódolnom. Valahogy mégis élvezem a feszült játékokat, a veszélyt és az erőt, ami belőled sugárzik. Viszont hosszú távon megőrjítenének a kínzó, szadista hajlamaid, ezért nagy valószínűséggel megcsalnálak a vad és fékezhetetlen öcséddel a gyors kielégülést hajszolva. 
  - Jó válasz! - kacarászott a fülem mögött Roli és belecsókolt a nyakamba. 
  - Talán át kéne gondolnunk ezt az egy éjszakás kalandot. Igaz, hogy sokat vagyunk külföldön, Németbe, Amerikába és Olaszba, de gyakran vagyunk itt átutazóban. Talán máskor is összefuthatnánk itt, amikor erre járunk. - javasolta Zoli. - Ösztönösen érzem, hogy még egy ilyen fantasztikus csajjal nem fogunk találkozni, és nekem nem volt elég ez az egy éjszaka!
Szavai megleptek, és bár nekem is megfordult a fejemben, hogy ennyi nem elég belőlük, nem lett volna egészséges hosszútávon fenntartani egy ilyen perverz kapcsolatot hármunk között.  
  - De hát egyszer vagyok huszonnyolc, és csak egy éjszakára szólt az egyességünk. - érveltem gyorsan amíg még tudtam. 
  - Ne csináld, szépség! - csatlakozott bátyjához Roli. - Jön a többi szülinap, azokat is megédesíthetjük, meg a hétvégéket két-három havonta, amikor átutazóban vagyunk itt. 
  - Őrültek vagytok! - nevettem hitetlenkedve. Féltem, hogy meggyőznek. - Szó sem lehet róla! Ma este a tiétek vagyok, és pont. 
  - Pont? Pont most kívántam meg csinos kis feneked! - Roli nevetve a seggemhez hajolt és elkezdte harapdálni, nyaldosni. 
Közben Zoli is felélénkült, a nyakam cirógatta szájával és borostájával, amitől máris az egekbe szökött a pulzusom. 
  - Tudod, mi tenné fel a koronát a szülinapodra, cicám? - mivel csak a fejem ráztam, nem jutottam szóhoz, Zoli folytatta: - A dupla behatolás. Te döntöd el akarod-e, és kit hová.
Szavai hatására megint elpattant bennem valami. Máris elképzeltem, vajon milyen érzés lehet egy dákó a puncimba és még egy a seggemben. Fájna? Vagy belehalnék a dupla élvezetbe? Egyszer mindent ki kell próbálni, nem igaz? 
Ledöntöttem Zolit az ágyra, és hevesen a hasára ültem. 
  - Téged foglak veszettül meglovagolni, és te - pajkosan hátranéztem Rolira. - kis seggbaszó, csatlakozol hozzánk, de csak akkor, ha már félig halálba hajszoltam a bátyád! Megértetted? 
  - De meg ám! - nevetett az öcskös, és bátyja keze ügyébe dobta a doboz óvszert. 
Így történt, hogy a nem tudom hányadik orgazmusom úgy ért, hogy élvezettel lovagoltam a dominánsabb csődörön a fellegekbe járva a gondolattól, hogy most én gyötröm tekergőző csípővel a farkát hol lassan, hogy gyorsan, hol megszakítva az aktust, miközben Roli a fejemnél állt, hogy bő nyállal előkészítsem csinos dákóját a faromba hatoláshoz. Alig éltem túl a kirobbanó orgazmust, megpihenni sem volt időm, el sem haltak utolsó sikolyaim, mikor Roli nedves farka a seggembe csusszant. Felvisítottam, hisz még Zoli farka is bennem volt, és a kettő egyszerre túlságosan kitöltött, szét akart feszíteni. A két csődör fáradhatatlan volt, Zoli óvatos, finom mozdulatokkal mozogni kezdett alattam, miközben Roli is felvette a ritmust és hasonló apró mozdulatokkal egyre beljebb nyomta farkát a segglyukamba. Felszisszentem, mikor teljes hosszában belém hatolt, de akkor Zoli is lökött rajtam egyet megcélozva a G-pontomat. Hozzászoktam a felváltva bökdöső farkakhoz, már kevésbé fájt, gondolom a belőlem kifolyó testnedvek megkönnyítették a ki-be csúszkálást. Megint megtaláltuk az ősi, közös ritmust, s nagy nyögések és sóhajok kíséretében elindultunk a gyönyör kapuja felé. Már amikor azt hittem itt a vég, megkapaszkodtam Zoli mellkasában, mert attól féltem, ha nem teszem, lefordulok róla. Leírhatatlan extázisba hajszolt a két bennem cuppogó fasz. Életem legjobb élménye volt, mikor elölről-hátulról pumpált ez a két jókora farok. A srácok egyre gyorsabb tempót diktáltak, én meg hörögve, nyögdösve dupla élvezetben részesültem. Akkorákat nyögtem és visítottam, hogy biztos voltam benne, az egész szállodai emelet meghallotta, mit művelünk. De nem érdekelt. Éltem, kiélveztem azt, hogy nő vagyok, és nem szégyelltem magam. Amit csináltunk, az inkább pornó volt, mint szeretkezés, de így volt tökéletes és kielégítő. Ha újrakezdhettem volna az estét, ugyanitt kötöttem volna ki. Szemernyi megbánás sem volt bennem. 
Kis idő múlva Roli ötlete volt, hogy cseréljenek, így következő alkalommal hátat fordítottam Zolinak, segglyukammal ereszkedtem újra felállított farkára, míg Roli szemből baszta a puncim a tőle megszokott vehemenciával és élvezettel. Zoli faszán ringatózva, Roli nyakát harapdálva ismét hamar elélveztem. Áldottam az eget, hogy a szerencsétlenül induló estém ilyen szenvedélyes szexmaratonba torkollott. Most már örültem, hogy a dinka barinőm lemondta az estét, mert ha nem tette volna, csak szimplán táncoltam volna reggelig. Hát a kalóriaégetés most is megvolt, csak egy sokkal kellemesebb változata sikeredett be. A második szendvicspóz után teljesen kipurcantam, sóhajtva nyúltam el az ágyon, mint egy elgázolt béka. Levezetésképpen Zoli kihasználta kiszolgáltatott pózom és erőtlenségemet, élvezettel hajolt a puncimhoz és nyalni kezdett. Az átkozott ezt is mesterien művelte, lepipálta az öccsét, pedig Roli sem volt béna. Szinte már tényleg haldokoltam, mikor Zoli szája és nyelve a sokadik csúcspontra juttatott. Szintén agyonhajszolt öccse mindeközben a melleimre borulva nyaldosta a domborodó halmokat. Mikor csillapodott testem remegése a két pasi leroskadt mellém. Megint Zoli ölet szemből, Roli hátulról. Szerintem másodpercek múlva elaludtunk, mert kifacsartunk egymásból minden energiát. Még volt annyi erőm, hogy a falon függő tévé felett a digitális kijelzőre pillantsak. Hajnali négy volt, szóval igencsak tömény és hosszú éjszakánk volt. 
Hat órakor felébredtem, mert melegem volt, mindenem viszketett az izzadságtól és egyéb testnedvektől. Ölelő karok és lábak kulcsoltak át mindenfelől. Itt volt az idő, hogy megszökjek. Nagyon óvatosan lefejtettem magamról az ágyhoz szögező testrészeket. Óvatos, megfontolt mozdulatokkal kezdtem öltözködni a fotelből kiszedegetve a ruhámat. Igaz a bugyim nem találtam meg, de jelenleg ez volt a legkisebb gondom. Nem akartam sokáig szöszölni, nehogy felébresszem a két alvó oroszlánt. Tudtam, ha felébrednek, marasztalni próbálnak, és azt is tudtam, hogy ha ez bekövetkezik, képtelen leszek elválni tőlük. Ruhában, dzsekiben, de bugyi nélkül kaptam fel a cipőm, csak kézbe vettem, nehogy a cipősarok kopogása felverje a srácokat. A hatalmas nappali közepén az üvegasztalon felfedeztem a kis fekete táskám, de fel nem tudtam volna idézni, hogy került oda, és ki tette oda. A táskám felkapva levertem egy kis noteszt az asztalról. Felvettem, és égi jelnek tekintettem, hogy üzenetet kell hagynom a két csődörömnek. Toll után kutattam a táskámban, és meg is találtam a legalján a Szanditól kapott piros tintával író csillámos tollat. Még stílusos is, illik a szitumhoz. - gondoltam vidáman. 
"Köszönöm a felejthetetlen szülinapi ajándékot, FIÚK! Életem legjobb éjszakája volt."
Ahogy lefirkantottam ezt az egy sort, rám tört a melankólia és a maradni akarás. Mégis mi a francért búcsúzzak el tőlük végleg, amikor ők sem akarják? Mondjak le az agyeldobós szexről két ilyen fickóval, csak azért, mert a társadalom és a hitvallások szerint nem helyes? Mikor törődtem én ilyesmivel? Szarok mások véleményére, ha nekem jó velük, és nekem NAGYON jó! Mielőtt meggondoltam volna magam leírtam a telefonszámom és egy nyilat húzva még hozzátettem: "Ez a telefonszámom, arra az esetre, ha nem találnátok jobb játékszert!" 
És szerencsémre nem találtak! Attól a naptól kezdve két-három, időnként négy havonta találkozgattunk Pesten azokban a szállodákban, ahol épp megszálltak. Mi az, hogy találkoztunk! Őrjítő, vad és fáradhatatlan dugós randijaink voltak, egészen négy éven keresztül, mígnem a harminckettedik szülinapom körül rájöttem, hogy felcsináltak. De ez már egy másik történet lesz...


























 

2020. július 29., szerda

Dundi vagyok, így hódítok

Erika tizennyolc éves dundi lány. Százhatvanöt centi magas és hetvenöt kiló. Sajnos a vizsgaidőszakban nassolással próbálta elűzni a stresszt, és felszaladt rá jó néhány kiló. Amúgy szép arcú lány, szőkés barna, enyhén göndörödő haja van és szép, zöld szeme. Túlsúlya miatt megcsappant az önbizalma és már gimibe sem szeretett járni, mert folyton csúfolták. Egyetlen barátnője a szőke, szuper vékony Antónia, ő elfogadta olyannak, amilyen, a belső értékei miatt szerette meg Erikát. Az utolsó évükben mindig együtt tanultak, együtt készültek az érettségivizsgákra. Barátságuk töretlen, a tanuláson kívül együtt jártak bulizni, moziba, vagy egymásnál töltötték a hétvégét és hajnalokig dumcsiznak. Ezt a hétvégét is együtt akarták tölteni Toncsiéknál. 
Eri három óra körül kis utazótáskájával felpakolva csengetett be barátnőjénél, de arra nem számított, hogy Toncsi bátyja, Geri fog neki ajtót nyitni. A szőke srác titkon régóta tetszett már neki, és zavarba jött, ha szemtől szembe került vele, de persze tisztában volt vele, hogy egy ilyen jóképű srácnál labdába se rúghat.
A bő, sárga pólós és szürke melegítőnadrágos lány szóhoz sem jutott, csak bámult az ajtóban álló fiú mogyoróbarna szemébe. Még csak köszönni sem tudott. Bénának és csúfnak érezte magát a magas, izmos srác előtt. Biztos volt benne, hogy Gergő remekül szórakozik rajta, bár sosem mutatta ezt ki és nem is gúnyolta úgy, mint más hozzá hasonló kaliberű fiúk a suliból. 
  - Szia, Erkó! - üdvözölte vidáman a srác. 
  - Szi... szia! Toncsi... merre van?
  - A konyhában vacsorát készít. Gyere be addig, és cuccolj be a szobájába! - invitálta Geri kedves mosollyal az arcán. 
Eri fülig vörösödve lépett be a nappaliba. A karja közben véletlenül súrolta a srácét, és ha lehet ettől még jobban elpirult. Nagyon cikinek érezte a helyzetet. Tudta, hogy csak ő érzi milyen hatással van rá Geri, a fiú semmibe vette őt. Mindig Zimány Linda kinézetű cicababák villogtak mellette. Napról napra figyelte, hogy ragadnak rá a kis ribancok, ugyanis, míg ők végzősök voltak, addig Antónia bátyja is odajárt, csak ő már magasabb szinten volt, ballagás után maradt plusz három évet, hogy megszerezze gépészmérnöki bizonyítványát. Gyorsan eliszkolt, már csukott szemmel is odatalált volna Toncsi babarózsaszín szobájába. Csak nagyon lassan pakolt ki a táskájából. Váltós ruháját és alvó pólóját az ágy szélére hajtotta, pipere cuccait sorba rakta a fésülködőasztalra. 
Abban reménykedett, hogy amíg piszmog, Gergő elhúz az aktuális babájával. 
Reményei szerte foszlottak, amikor majdnem húsz perccel később a konyhába ment. Antónia a gáz mellett tevékenykedett, Geri pedig unottan az asztalnál ülve kólázgatott. 
  - Ó, hát itt vagy! Szia! - nevetett rá Toncsi. 
  - Igen... szia!
  - Ülj le, töltök neked kólát. - udvariaskodott a fiú. 
Eri zavarában nem mert a fiúra nézni, de kénytelen volt kihúzni a legközelebbi széket, és leülni Gerivel szemben. Nem akart tudomást venni róla, inkább dacosan barátnője felé fordult. - Mi jót főzöl?
  - Csak spagetti tésztát milánói szósszal. 
  - Ez azt jelenti, hogy ma nem mentek bulizni és itthon maradtok? - tudakolta Gergő miközben Erika elé tolt egy pohár kólát. 
  - Úgy van. Ma duma-partit tartunk reggelig. - válaszolta a gáznál kavargató Antónia, aki egyszerű farmert viselt sötétkék szűk felsővel. 
  - Ma nekem sincs programom. Csatlakozhatok hozzátok? - kérdezte a srác édes, reménykedő mosollyal a szája sarkában. 
  - Igen. - vágta rá a húga. 
  - Nem! - válaszolta Toncsival egy időben Era. 
Geri nevetve nézett hol az egyik, hol a másik lányra.
Végül a húga oldotta meg a helyzetet: 
  - Ha nagyon akarod, és jó fiú leszel, beengedünk a lánybarlangba. 
Erika nem repesett az örömtől, de próbálta nem kimutatni nemtetszését. 
Elkészült a kaja, de evés közben nem nagyon beszélgettek. 
Evés után Geri hozott egy üveg Napóleon konyakot és rábeszélte a csajokat, hogy igyanak egy kicsit. Egy-egy feles után bevonultak Antónia szobájába az üveggel együtt. Minél többet ittak, Eri annál inkább felszabadult. Már nem zavarta Gergő jelenléte. 
A pia hatására megeredt a nyelvük, megosztották legbelső titkaikat is. Beszélgettek első csókokról, szexkudarcokról, s Eri szégyenkezés nélkül beismerte, hogy még szűz, hisz kinek kéne egy ilyen dagadék... Toncsi vigasztalta, hogy majd jön az igazi, aztán Geri a félelmeikre terelte a szót, hogy elterelje a csajokat másfelé. Sokat nevettek, de sokat lelkiztek is. 
Már jóval éjfél után volt, mikor Antónia kiszaladt kóláért. 
Erika jócskán becsiccsentett, leplezetlenül merte bámulni a jóképű bátyust. 
  - Régóta sejtettem, hogy egész jó fej csajszi vagy, Erkó, de most már biztosan tudom. - vigyorgott a fiú. - Tudod mit? Elárulok neked egy titkot: mindig jobban szerettem az ilyen gömbölyded lányokat, mint te!
  - Jaj! Te hazug! - kuncogott Eri. Kihúzott a háta mögül egy rózsaszín párnát és a fiúhoz vágta. 
Gergő nem hagyta annyiban, gyorsan visszavágott. Óriási párnacsatába kezdtek. Birkóztak és ütlegelték egymást, ahol csak érték a másikat. 
Addig harcoltak, míg hirtelen Gergő leteperte a lányt. A derekára ült, testével leszorította, és két kezét fogva tartotta a lány a feje felett. 
Eri szíve a torkában dobogott. Megbűvölten nézett a fölé tornyosuló fiú arcába.
  - Hihetetlenül szép szemed van! Most úgy megcsókolnálak...
A lány megijedt, meglepődött, de egyben örült is a hihetetlen szavaknak.
Geri szája vészesen közeledett a lányéhoz, de mielőtt bármi is történt volna, beviharzott Toncsi, hóna alatt a kólásüveggel, kezében három pohárral.
  - Segítség! A bátyám meg akarja erőszakolni a barinőmet! Titeket nem lehet kettesben hagyni?
Az összegabalyodott pár zavartan szétrebbent. 
Eri pirulva kihúzódott az ágy szélére és hátra csapta kócos haját.
  - Jaj, Toncsi... csak párna csatáztunk.
  - Aha. - kuncogott a szöszi kételkedve, de nem firtatta a dolgot.
Iszogattak, chipset majszoltak, de Era korántsem volt már olyan fesztelen. Zavarban volt a majdnem történtek miatt, és nem mert Gerire nézni. 
Hajnak kettő körül nyugovóra tértek. 
Era reggelig édesdedet álmodott - természetesen Gergőről.
Persze, amikor felébredt másképp látta a világot. Megint érezte, hogy nincs esélye Gerinél, a tegnap esti "majdnem csók" csak véletlen baleset volt és bizonyára az alkohol hatása. 
Tudta, hogy egy ilyen duci lány, mint ő, esélytelen a Gergő-féle szépfiúknál. 
Mire reggelizni mentek, a tesók szülei már megint nem voltak otthon, korán nyitották kis családi éttermüket, így hármasban reggeliztek. 
Evés közben Erika szótlan volt, és levert, s el is döntötte, hogy amilyen hamar csak lehet, hazamegy.
Sajnos Antónia mobilja csörögni kezdett, így félrevonult, kettesben hagyta barátnőjét a tesójával. 
Eri tartott attól, hogy ketten maradtak, csak szemlesütve villázta rántottáját. Valahogy érezte, hogy a fiú megbánta tegnap esti gyenge pillanatát és bocsánatot fog kérni. 
Úgy is lett, a fekete pólós és melegítős srác megszólalt:
  - Erika... tegnap este kicsit spiccesek voltunk, de...
A lány úgy döntött megkönyörül a szenvedő Gerin és közbe vágott:
  - Tudom... Tudom! Nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Ne félj, egy ilyen kis botlás miatt nem leszek beléd halálosan szerelmes! Amúgy meg nem történt semmi. Tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen hájtömeg nem a te kategóriád!
   - De...
Antónia megint megzavarta őket. 
  - Anya hívott. Kati, a pincérnő lebetegedett, be kell ugranom helyette az étterembe segíteni délután. - Toncsi érzékelte a feszültséget a konyhában. - Miről maradtam le?
  - Semmi különösről. Épp most mondtam a tesódnak, hogy mindjárt indulok haza. Ma sok takarítani valóm van otthon, és anyám kinyír, ha nem segítek be neki. 
Antónia furcsállva nézett szabadkozó barátnőjére, de ezúttal sem szólt semmit. Sejtette, hogy valami történt a két feszengő között, de mivel annyira titkolóztak, nem akart beleszólni. 
Negyedóra múlva, amikor Eri távozott, nem bírta tovább a kíváncsisága. A kanapéra vetette magát tévéző bátyja mellé és rögtön faggatózni kezdett. 
  - Ki vele! Miért iszkolt el olyan gyorsan Era? Mi történt köztetek?
  - Semmi, de ha nem robogsz be tegnap este a kólával, valószínűleg megcsókolom.
  - Ejha! De mégis, hogy lehet ez?
  - Tudod... nekem Erika nagyon szimpatikus. Olyan kedves, aranyos, vidám, és gyönyörű szeme van. Egyáltalán nem látom kövérnek, és nem értem, mért gondolja, hogy olyan, mint egy víziló - ő nevezte magát ennek a minap - holott szerintem nőiesen kerek, van mit fogni rajta. Nem tagadom, eléggé tetszik. 
Antónia meglepődött, mégis nagyon örült a hallottaknak. 
  - Szerintem, ő ezt nem is gondolná. Azt hiszi mindenki kövér tehénnek gondolja, és nem hiszi, hogy egy fiú is valaha beleszeretne. 
  - De ez butaság! - háborgott Gergő. - Jó, kicsit gömbölyű, de az nem baj. Vonzóbb, mint a seprűnyél alkatú lányok!
 - Szerintem ezt el kéne mondanod neki. - mosolygott elégedetten Toncsi. - Totál összeillenétek, és van egy olyan érzésem, hogy Erika titkon régóta szerelmes beléd. Igaz, sose mondta, de elég idiótán viselkedik, ha felbukkansz. Tuti, hogy azért, mert vonzódik hozzád. 
Gergő szeme felcsillant.
  - Ez nagyszerű! De nem hiszem, hogy szóba állna velem. Segíts, húgi!
Antónia cinkosul felnevetett. 
  - Na jó, meglátom, mit tehetek!
Két nap múlva Toncsi cselekedett. Áthívta barátnőjét matekozni, de persze ő elhúzott otthonról. 
Eri becsengetett, s pechére megint Geri nyitott ajtót. 
  - Szia! Hát te? - kérdezte a fiú elbűvölő mosoly kíséretében. 
  - Ö... Szia! Matekozni jöttem a tesódhoz! - hadarta a lány. Szinte félresodorta a srácot és bemenekült barátnője szobájába. Ledobta hátizsákját az ágyra, de barátnője nem volt ott. 
Hirtelen becsapódott mögötte az ajtó, s ijedten hátrafordult. Gergő lépett be, és a lány legnagyobb döbbenetére kulcsra zárta az ajtót. 
  - Mit csinálsz?
  - Beszélni akarok veled, és biztos akarok lenni benne, hogy nem futsz el, míg meg nem hallgatsz. 
  - És ha én nem akarok beszélni veled? - kérdezte a farmer nadrágos és piros kismama fazonú felsőt viselő lány idegesen.
  - Akkor is meg fogsz hallgatni. - jelentette ki a srác magabiztosan. Zsebre dugott kézzel lazán az ajtónak támaszkodott. - Először kérdeznék valamit: te tényleg kövérnek és csúnyának érzed magad?
  - Utálom ezt a témát - válaszolta gyilkos tekintettel Era. - de ha tényleg tudni akarod akkor igen. Képzeld, nézek tükörbe, látom, hogy borzasztó vagyok!
  - Akkor most én is őszinte leszek. Én, ha rád nézek, egy aranyos, fiatal, teltkarcsú, és nagyon szép arcú lányt látok. Ha kicsit hinnél magadban, és lenne önbizalmad, bekopogtatna szívedbe a szerelem. 
  - Jaj, ne viccelj! - fitymálta le rögtön Erika. 
  - Nem tréfálok! - győzködte Geri, aki közben lassan a lány elé araszolt. - Belülről nagyon szép vagy, és én nagyon, de nagyon kedvellek. Így, ahogy vagy! Lenyűgöző teremtés vagy, csak nagyon magadba zárkóztál.
  - Csak ennyit akartál? - kérdezte haragtól szikrázó szemekkel Eri. - Mert a szentbeszéded kicsit sem érdekel! Semmi közöd a külsőmhöz, a belső lelki világomhoz meg végképp nincs! Ha nem teszik, hogy ilyen vagyok, nem kell szóba állnod velem! Toncsi barátnője vagyok, te csak kerülj el, ha nem tetszik a jelenlétem! És most engedj ki! - a lány szinte reszketett a felindultságtól.
  - Nem engedlek ki, és nem is foglak kerülni! Nem érted, hogy az ellenkezőjét akarom? A közeledbe akarok kerülni! - fakadt ki Gergő szintén felhevülve. Elfogyott a türelme. Már nem akart mellé beszélni.
  - De nekem nincs szükségem rád! Nem kellenek kétszínű barátok! Elég nekem Toncsi! Most már tényleg engedj ki, de nagyon gyorsan!
  - Nem, míg meg nem mutatom, mit akarok!
  - Ugyan mit?
Válasz helyett Gergő karjába kapta a lányt és ész nélkül csókolni kezdte. A fiú meleg, puha ajka olyan mohón és sóvárogva vette birtokba a száját, mintha mindig csak erre vágyott volna. Era szíve ezerrel zakatolt, csak nagy sokára volt képes elhúzódni a fiútól. 
  - Hát ez váratlan volt...
  - Váratlan? - vonta fel a szemöldökét nevetve Geri. - Nem! Inkább csodálatos és már időszerű volt. Te kis buta, még ezzel se győztelek meg, hogy szeretlek?
Eri végre hitt neki. A fiú szeméből sugárzó forró szeretetet nem lehetett megjátszani. Boldogan fonta karját a fiú nyaka köré. 
  - Még nem tudom elhinni, de ez csodálatos, mert nekem már régóta csak érted dobog a szívem!
  - Végre ezt hallom! Imádlak! - ezúttal csókcsatára készen borultak az ágyra, aminek nem volt se győztese, se vesztese. 















2020. július 23., csütörtök

Kettőn áll a vásár

Flóra 23 éves, barna vállig érő hajú, teltkarcsú, életvidám lány. Egy éve dolgozik egy óvodában dajkaként, s úgy érzi megtalálta a helyét, mert imádja a gyerekeket.
Egyik kedvence az értelmes és cserfes kisfiú, Pistike. A négyéves fiúcskának fekete haja volt és kék szeme, és egyszerűen zabálni valóan aranyos. Egyik délután a gyereket ottfelejtik az oviban. 
Flóra nagyon mérges a szülőkre, amikor minden gyereket elvisznek, csak Pistikéért nem jönnek. Már egy órája csak kettesben legóznak a kisfiúval, amikor faggatni kezdi a gyereket. 
  - Mondd csak, Pistike, otthon is sokat játszanak veled?
  - Apu nem, mert ő mindig dolgozik, de anyu igen, őt szeretem a világon a legjobban. Néha Karcsi is játszik velem, de ő meg sokat focizik és csajozik. 
  - Ki az a Karcsi? Egy barátod, vagy szomszéd?
  - Nem, a bátyám. - beszéd közben a fiúcska elmélyülve legózott, néha még a nyelvét is kidugta. - Anyu azt mondta, ma Karesz jön értem, mert anyunak új munkahelye lett, és onnan nem tud értem jönni. 
A lány magában pufogott. Nem akarta elkeseríteni az ártatlan fiúcskát azzal, hogy megmondja neki, felelőtlen testvére elfelejtett érte jönni. 
Negyedóra múlva berobogott egy fekete bőrdzsekis srác. Ugyanolyan fekete haja és élénk kék szeme volt, mint Flóra kedvenc gyerkőcének, így kétségkívül csak ő lehetett a link bátyus. Mi tagadás, a srác helyes volt, dögös és laza. Fekete haja elől hosszabb volt, vonzó arcába lógott, hátul pedig divatosan fel volt nyírva. Orrában karika, nyakán és kézfején tetoválások bukkantak elő, vérbeli rossz fiúnak tűnt. Olyan srác, aki elől a mamák hét lakat alatt tartják a lányukat. Talán ettől csak még vonzóbb volt, az a bizonyos tiltott gyümölcs. Flóra még életében nem találkozott ilyen vonzó pasival.
Pistike lelkesen tesója elé szaladt:
  - Szia, Karesz! Már nagyon vártalak!
A jóképű idegen leguggolt öccse elé, és felborzolta a haját. 
  - Bocs, hogy késtem, de elhúzódott a meccsem!
  - Nem baj. - vágta rá a gyerek vidám őszinteséggel. - Jól elvoltam Flóra nénivel. Nézd, ő a legszebb óvónénink! - megfogta a lány kezét és tesójához húzta. - Igazam van, Karcsi? 
Karesz csak most figyelt fel a világoskék rövid köpenyes és farmeres lányra. Igazat adott kisöccsének, lenyűgözte az óvónéni természetes szépsége. 
  - Ó, tényleg nagyon szép a "Flóra néni". - ismerte el Karesz és mosolyogva méregette az előtte tétovázó szépséget. - De öltözz öcsi, ideje hazamenni!
  - Segítesz, Flóra néni? - kérdezte a kicsi.
  - Nem, Pistike. Menj az előtérbe és vedd át a benti nadrágod és a cipőd! Mutasd meg a tesódnak, milyen ügyes vagy, mert már egyedül is át tudsz öltözni. 
  - Oké. - a gyerek tiltakozás nélkül kisietett az öltözőfolyosóra. 
De Flóra csak azért akart kettesben maradni a nem törődöm nagy tesóval, hogy beolvasson neki. 
  - Hogy lehetsz olyan felelőtlen, hogy elfelejtesz időben jönni egy négyéves gyerekért?
  - Itt vagyok, nem?
  - De, csakhogy másfél órát késtél! Nem tűnt fel, hogy már csak az öcséd az egyedüli gyerek itt?
Karesz roppant izgatónak találta az óvónéni dühtől szikrázó zöld szemét, de persze nem mondta ki.
  - Nem történt nagy baj, nálad jó kezekben volt a kis manó. - jegyezte meg lazán a srác.
  - Ez a te szerencséd! Máskor ne forduljon ilyen elő, jó? 
  - Megígérem, ezentúl mindig itt leszek négy órára, már csak miattad is. - kacsintott Karesz.
Mire a lány megkérdezte volna, hogy érti ezt, odacsörtetett hozzájuk Pistike. 
  - Mehetünk, bátyó!
Flóra leguggolt a kis rosszcsonthoz.
  - Légy jó fiú, és ne rosszalkodj otthon!
  - Rendben, Flóra néni! Kapok egy puszit?
Flóra csak nevetett és cuppanós csókot nyomott a cuki pofikára. 
Mikor a lány felállt, Karesz huncutul vigyorgott.
  - Én is kapok egy búcsú puszit, Flóra néni?
  - Igen, Flóra néni - rángatta meg a lány kezét Pistike. - Kareszt is puszild meg, hogy jó fiú legyen!
A lány felháborodva nézett az összeesküvőkre. Nem akart magyarázkodni a kisgyereknek, ezért beletörődött sorsába, Kareszhez lépett és lágyan arcon csókolta. Mi tagadás kényszerből tette, de felkavarta ez az apró kis érintés. 
  - Hm, nem is baj, hogy nem vagyok négyéves, mert azt hiszem beleszeretnék az óvónénimbe. - mosolygott szívdöglesztően a nagyobb srác. 
Flóra is beismerte magában, hogy nagy hatással van rá Pistike tesója...
  - De hát én is szeretem Flóra nénit! - jött a válasz az őszinte gyerekszájból és komoly képpel felnézett bátyjára. - Te is szeretheted!
  - Milyen igazad van. - nevetett az idősebbik srác, de aztán megfogta a kicsi kezét. - Na, de indulás haza! Holnap jövünk mindketten, Flóra néni! - kacsintott Karesz. 
Flóra még hazafelé tartva is azon gondolkodott, hogy volt valami fenyegető vagy bizsergető a fiú szavaiban.
Másnap Karesz nem késve, hanem túl hamar jött az öccséért. A sok kis eleven gézengúz és hercegnő még javában aludt. A bőrdzsekis srác kihívta az óvónénit az előtérbe. 
  - Helló! Most nem késtem. - jelentette ki Karesz büszkén, és hideg kék szemével perzselő pillantásokat vetett a lányra. Ez a kettősség lenyűgözte Flórát.
  - Valóban nem. Sőt, korán jöttél. 
  - Direkt. Annyi sok jót hallottam a "drága Flóra néniről", hogy szeretném közelebbről megismerni. 
A lány titkon örült ennek, de túl rámenősnek tartotta Kareszt. 
  - Sajnálom, de ez nem lehetséges. 
  - Pedig az öcsikém szerint nem jár be hozzád, se fiú, se bácsi, így arra következtettem, hogy nincs barátod. - mosolygott a bőrkabátos, piros pólós és világoskék farmeres fiú. 
  - Te kifaggattad a kis tesód rólam? Ez gusztustalan... - háborgott Flóra.
  - Á, nem, csak dörzsölt vagyok. Különben is, otthon ódákat zeng rólad az öcsém, úgyhogy kezdelek megkedvelni. 
  - Ez bolondság! - próbált komoly maradni a lány. 
  - Nem az. Csak szeretnélek megismerni. Nem áll szándékomban itt a helyszínen leteperni. 
És ez a mondat elég volt, hogy Flóra megadja magát. A srác nyílt volt, őszinte és kedves, nem tudott neki ellenállni. Innentől kezdve a fiú mindig korábban jött a tesójáért, így sokat beszélgettek és viccelődtek. A lány egy idő után érezte, hogy nem csak az eleven Pistike, hanem a szívdöglesztő bátyja is belopta magát a szívébe. 
Két héttel később egy péntek délután, amikor le akarta fektetni Pistikét, a gyerek akaratosan felült. 
  - Flóra néni... a bátyám azt mondta, ő is szereti az óvónénimet! Mondtam, hogy neki nem szabad, de nem hallgat rám. És Kari azt is mondta, hogy másképp szereti az óvónénimet, mint én. Igaz ezt én nem értem...
Flóra teljesen ledöbbent, és nem is tudta, mit mondjon erre. 
  - I.…igazán?
  - Igen. És azt is mondta, hogy kérjelek meg rá, hogy szeress minket... Mert ha te szereted őt, akkor sokat leszel velünk ovi után és hétvégéken is. Flóra néni, olyan jó lenne, ha te is szeretnéd őt, ezt is Karesz mondta!
Flóra szeme könnybe lábadt. Még soha nem vallott neki senki szerelmet ilyen különleges formába. 
A kisfiú szájából minden olyan egyszerűen hangzott. Ráadásul szerelem volt első látásra, amit rögtön érzett, mikor Karesz késve érkezett a kicsiért. Ösztönösen felpillantott, s meglátta Kareszt, aki az ajtóban ácsorgott egy szál vörös rózsával a kezében. 
Flóra odaszaladt hozzá és átölelte a nyakát.
  - Te galád! Tudtad, hogy a kicsinek nem tudok ellenállni, igaz?
  - Remélem, nekem sem. - Karesz gyengéden szájon csókolta a lányt. - Szeretlek!
  - Én is téged! El se hiszem, hogy ez igaz!
  - Nagyon is az, szerelmem!
  - Végem van! Két ilyen fekete hajú, kék szemű macsónak sosem fogok tudni ellenállni!
  - Ez az én szerencsém. De remélem, munka után én leszek az első az életedben. 
  - Még szép! - nevetett Flóra, és imádattal nézett a jóképű srácra. 
Észre sem vették, hogy húsz bozontos fejecske kíváncsian figyeli őket, aztán tapsolva kántálni kezdtek:
  - Csókot! Csókot! Csókot!
És Flóra sosem tudott nemet mondani a gyerekeknek...


















2020. július 11., szombat

Kényszer és szerelem

Zsófi (23 éves) fekete hajú, sötét szemű, átlagos lány. Lassan egy éve jár Gézával. Kapcsolatuk elején minden mennyei volt, Gézu elhalmozta szeretetével és apró ajándékokkal. Sosem veszekedtek, és igyekeztek minden szabadidejüket együtt tölteni. Mára sajnos minden megváltozott. Talán Zsófi érzései múltak el, talán a huszonöt éves fiú változott meg. Mostanában Géza iszonyú féltékeny lett a lány fiú barátaira és egyetemista társaira, ráadásul egyre drágább ajándékokkal lepte meg Zsófit, mintha birtokolni akarná, szinte már tulajdonának tekintette. Már jó párszor össze is verekedett fiúkkal, akikkel bulikon, vagy a kedvenc presszójukban szóba állt Zsófi. Hiába csak beszélgetett az ismerős srácokkal, Géza begőzölt, és lecsapta őket. Zsófinak ez egy ideje nem tetszett, egyre rosszabbul érzi magát a kapcsolatban. Szakítani mégsem mert, mert a heves természetű, zöld szemű, fekete hajú fiú legutóbb kijelentette: "Nekem te vagy a világon a legfontosabb. Nélküled el sem tudom képzelni az éltem. Ha elhagynál, képes lennék megölni magam." Emiatt hónapok óta szenved egy boldogtalan kapcsolatban, mert fél, hogy labilis barátja tényleg megtenné. Nem bírná azt a terhet, hogy a fiú miatta vessen véget az életének. Már ott tartott, hogy minél jobban imádta Gézu, ő annál jobban meggyűlölte. Irtózott az érintéseitől, a csókjaitól, mégis vele maradt, nehogy tényleg megölje magát. 
Egy nyári délután otthon ücsörgött a hátsó kertben a nagy tölgyfájuk alatt kialakított pihenőben. Egy fonott, gyékény kanapén ücsörgött gondolataiba merülve, amikor az alig egy méteres kerítésen átugrott a szomszéd srác. Erik kedves volt és aranyos, évek óta jóban voltak, de Zsófi kerülte mostanában, mert Gézu megtiltotta, hogy a lány barátkozzon vele, mert szerinte "kéjesen" néz rá. Így az utóbbi időben rideg volt Erikkel, de el sosem küldte, mert ahhoz túlságosan bírta. A barna hajú, borostyán szemű srácot nem riasztotta el a lány elutasítása, gyakran kereste a társaságát. 
Zsófi most is morcosan nézett rá, mikor levágódott mellé a kerti ülőre. 
  - Helló, kicsi lány! - üdvözölte a sárga pólós, fekete rövid gatyás fiú, pedig csak egy évvel volt idősebb a lánytól. Talán azért hívta így, mert száznyolcvan centi volt, Zsófi meg csak százhatvan. Mióta az eszét tudta, kicsi lányozta Zsófit. 
  - Szia! Miért jöttél át? Én nem hívtalak! 
  - Muszáj volt átjöjjek. Messziről feltűnt, hogy szomorú a szemed, gondoltam felvidítalak. 
  - Nincs kedven nevetni. - válaszolta Zsófi ridegen. - És utálom a bohócokat. 
  - Pedig egy ilyen szép lánynak folyton nevetnie kéne. - Erik nem vett tudomást a lány ridegségéről, mosolygós szemekkel figyelte. 
Zsófi zavarba jött. Ezelőtt még sosem bókolt neki a fiú. Nem tartotta magát kimondott szépségnek, és nem öltözött kihívóan. Most is csak egy könnyű nyári, fehér atléta volt rajta, farmer halásznadrággal. Erik furcsa pillantása meglepte. Talán Géza nem véletlenül tiltja a fiútól? De ahogy megint eszébe jutott erőszakos barátja, elsötétült a szeme.
Mivel a lány hallgatásba burkolózott ismét Erik szólalt meg: 
  - Mi a baj? Nekem kiöntheted a szíved. 
Zsófi felkapta a fejét. Egyenesen a fiú furcsa sárgás árnyalatú, barna szemébe. Csak most tűnt fel neki, milyen különleges és szép a szomszéd srác szeme. 
  - Ugye megint a tahó barátod miatt bánkódsz? - faggatta ismét Erik a néma lányt. 
  - Honnan veszed ezt?
  - Többször megfigyeltelek már titeket. - vallotta be Erik őszintén. - A boldogságotok nekem nem tűnik igazinak. Mintha nem is szeretnéd igazán. 
  - Ez nem igaz! Én... én nagyon szeretem. 
  - Ez nem volt valami meggyőző, kicsi lány. Gyerünk, Zsófi, mondd el, mi bánt! Talán tudok segíteni. 
Zsófi nagyot sóhajtott. Arra gondolt, milyen jó is lenne végre valakinek kiönteni a szívét, hogy kicsit megkönnyebbüljön a lelke. És ebben a pillanatban megtört a jég. Megeredt a nyelve és mindent elmesélt a fiúnak, ami az elmúlt egy évben történt, a jót is, a rosszat is. Szinte minden apróságról és kellemetlenségről beszámolt. 
Erik türelmes hallgatóság volt, nem szólt bele, csak néha felszisszent, vagy a fejét csóválta. Csak, amikor a lányból kifogyott a szó, akkor kezdett beszélni.
  - Kicsi Zsófi, nem élhetsz így! Semmi értelme boldogtalanul élned, csak azért, hogy egy zsarnok macsó jól érezze magát. 
  - Te nem ismered Gézut! - fortyant fel a lány. - Tudom, hogy képes lenne tényleg megölni magát, ha elhagynám!
  - Szerintem meg nem. Nem olyan gyenge jellem, mint ahogy azt te hiszed. Meglátásom szerint, csak azért zsarol, hogy biztosan vele maradj. - Erik részvéttel nézet a lányra. - De hidd el, nincs értelme vele lenni, ha nem vagy így boldog. Őrültséget csinálsz!
  - De ha tényleg megöli magát miattam...
Erik kedvesen megfogta a lány kezét. 
  - Nem fogja. Tudom, hogy nem tenné meg. Gondolj inkább magadra. Te mikor leszel így boldog? Ha kényszerből maradsz vele, megfosztod magad egy újabb kapcsolattól, ami talán felhőtlen boldogságot hozna. 
Zsófi tanácstalanul lesütötte a szemét. Tudta, hogy van némi igaza a srácnak. 
  - Talán igazad van. 
Erik csak bólogatott, s gyengéden simogatta a lány kezét. Vigasztalta, mást nem tehetett. 
Úgy elmerültek egymás szemében, hogy észre sem vették a közelgő Gézu lépteit. 
  - Te pöcs! Már megint a barátnőm körül legyeskedsz? - támadott egyből a fekete hajú srác, amikor odaért, és durván felrántotta Eriket Zsófi mellől. 
Zsófi felpattant és leállította hirtelen haragú kedvesét. 
  - Engedd el, Gézu! Te mindig rémeket látsz! Erik még csak nem is a barátom, más meg nem lehet, mert nekem csak te vagy!
Géza elengedte "ellenfelét", de azért még taszított rajta egyet. 
  - Nyugi, öreg! Zsófi igazat mond! - szólalt meg Erik. - Én most lelépek, mert úgy veszem észre, sok megbeszélnivalótok van. 
  - Szerintem is. - bólogatott a fekete pólós, világoskék farmeres Géza. Nem törődött a gyorsan távozó ficsúrral, leült a gyékényfotelbe és ölébe húzta Zsófit. - Ugye, szívem, sose csalnál meg?
  - Persze, hogy nem. Én hűséges vagyok hozzád. 
  - Tudom, és imádlak! - simogatta a lány hátát Gézu. - Te is engem, igaz? 
Zsófi látta erőszakos barátja szemében, hogy igenlő választ vár, de az Erikkel folytatott beszélgetés felnyitotta a szemét. 
  - Nem, Géza, sajnos nem...
  - Mi? Eddig azt állítottad, hogy szeretsz! - tajtékzott a fiú, és ököllel a fotel karfájára csapott. 
  - Igen, de jó ideje másképp érzek már irántad. - Zsófi látta, hogy a fiú dühöngeni kezd, ezért gyorsan leintette és átült a kis fonott kanapéra. - Hallgass meg, kérlek! Én már nem tudok így élni. Nem tudok tovább hazudni se neked, se magamnak. Szeretlek, de már csak úgy, mint egy barátot. Kábé három hónapja azt érzem, hogy már nem szeretlek annyira, mint ahogy érdemelnéd.
  - De én még mindig szeretlek! - pattant fel Gézu. Indulatosan ment néhány kört a lány előtt a hajába turkálva, aztán nagy svunggal levágódott a lány mellé. - Csak nem a kis nyápic szomszédod miatt akarsz szakítani velem?
  - Nem, ehhez semmi köze Eriknek. - rázta a fejét Zsófi, és már ha belekezdett, teljesen őszinte akart lenni. - Csak... rájöttem arra, hogy egy ideje csak azért vagyok veled, mert te azt akarod! Az a baj, hogy én már nem vagyok boldog. 
  - Azt hiszed, ezt én nem vettem észre? - kérdezte élesen Géza. - Mégis igyekeztelek imádni, és elhalmozni drága szarságokkal, hátha minden a régi lesz. 
  - Gézu, én már nem akarom, hogy visszamenjünk a múltba. Nem vagyok már beléd szerelmes, és csak azért vagyok még veled, mert megfenyegettél, hogy megölöd magad, ha elhagylak! 
Géza fejcsóválva simogatta meg a lány arcát. 
  - De hát az nem fenyegetés volt, kicsim! Csak akkor a pillanat hevében úgy gondoltam, és kimondtam. Sosem kényszerítenélek semmire. 
  - Biztos ez? Tényleg elengedsz? - hitetlenkedett a lány. 
  - El... mert szeretlek, és azt akarom, hogy boldog légy. 
Zsófi szeme könnybe lábadt. Nem is gondolta, hogy Géza ilyen megértő lesz. Úgy látszik nagyon félreismerte. 
  - Ó, Gézu! - Zsófi a fiúhoz bújt és átölelte. - Nagyon boldog voltam veled az elején, de valami elromlott, az érzelmeim elmúltak. Sosem foglak elfelejteni, hisz te voltál az első igazi szerelmem. Remélem találsz egy olyan lányt, aki úgy tud szeretni, ahogy én nem tudtalak, mert egy remek srác vagy... csak már nem nekem. 
  - Ugye azért barátok maradunk? - húzta a mellkasára a lány fejét Gézu. 
A lány felkapta a fejét, és a zöld szemekbe nézett. 
  - Nem tartom jó ötletnek. Szerintem a barátság mindkettőnknek fájdalmas lenne. Talán idővel, valamikor lehetünk majd barátok, de most még nem lenne okos. Nehezebb lenne továbblépni. Egy darabig ne találkozzunk. Az idő majd begyógyítja a sebeinket. 
  - Igazad van, kiscicám. Még kérek egy búcsúcsókot, aztán kilépek az életedből. 
  - De ugye nem fogsz kárt tenni magadban? 
  - Persze, hogy nem! - mosolygott Géza. - Ahhoz túlságosan is szeretem az életem. 
Géza a lány fölé hajolt, és lágyan megcsókolta. A csókban benne volt minden el nem mondott búcsúszó, és az egykor gyengéden kezdődő szerelmük. 
A srác csak nagy sokára engedte el a lány. Még egyszer megérintette az imádott arcot, és úgy nézett rá, mintha örökre az emlékezetébe akarná vésni a vonásait. 
  - Viszlát, drágám! Légy boldog!
Ezekkel a szavakkal búcsúzott a srác, majd elsétált.
Zsófi egyszerre volt szomorú és megkönnyebbült. Jó érzés volt végre lezárni ezt a boldogtalanná vált kapcsolatot, de mégis kedvetlen volt, hisz Géza jó srác volt a túlzott ragaszkodása ellenére, szép emlékei is voltak vele kapcsolatban. El se hitte, hogy hónapokig kínozta magát azzal, hogy nem mert beszélni vele, holott felesleges volt az aggodalma, mert elég könnyedén fogadta az elválást. 
Hirtelen arra lett figyelmes, hogy tapsolnak a háta mögött. 
Persze Erik volt az, és megint átszökkent a kerítésen.  
 - Gratulálok a gyengeségedhez! - mondta a srác, mikor odaért Zsófihoz. - A teraszról végig kísértem a megható jeleneteteket. Igazán szenvedélyesen csókolóztatok ahhoz képest, hogy azt mondtad néha gyűlölöd! - gúnyolódott Erik. - De legalább rájöttem, hogy nem Géza a gyenge, hanem te, aki képtelen szakítani. 
  - Tévedsz, Erik. - nézett fel rá kihívóan a lány. - Amit te láttál az búcsúcsók volt. Elmondtam Gézának mindent. - felállt és a fiú elé sétált. - Tök megértő volt, el se hinnéd mennyire. Csendben, békében elváltunk. Ráadásul rájöttem egy igen fontos dologra: felhőtlen, boldog kapcsolatra vágyom veled!
Zsófi rájött, hogy azért nem volt eddig boldog, mert nem vette észre, hogy a szomszédban lakik a szerelem. Csak remélni tudta, hogy nem téved és Erik is hasonlóan érez.
  - Én is, Zsófikám! - ölelte át a lány derekát Erik. - Én is, mert szeretlek! Ezért nem bírtam nézni a szenvedésed. Utánad esz a fene évek óta, csak nem hittem, hogy ez kölcsönös. 
  - Ó, Erik! - a lány boldogan vetette magát a fiúra, a nyaka köré fonta karjait. 
  - Elhiszed, hogy boldoggá akarlak tenni? 
  - Sőt, tudom! - ezzel magához húzta a fiú fejét és szenvedélyesen megcsókolta. 
Zsófi megint boldog volt, és végre azzal a sráccal, akire mindig számíthatott. 




















2020. július 10., péntek

Egy jó nőnél jobb a kettő?


Ez a történet, most nem egy lányról szól, hanem egy fiúról. 
A szőke, kék szemű Lóri igen jóképű, és többnyire ki is használja ezt. Imád középpontban lenni, és imádja a csajokat. Most is egyszerre két barátnője van, a vad és csábító Merci, és a szelíd, tündéri Janka.
A legfurcsább, hogy Lóri úgy érzi, mindkét lányt egyformán szereti. Felváltva randizik a lányokkal, és eddig még nem bukott le. Három hónapja jár Jankával, két hónapja Mercivel. Ha gyengédségre vágyik Jankához megy, ha őrült kalandokra, akkor a másikhoz. 
A húsz éves Janka úgy érzi, Lóriban megtalálta álmai pasiját. Nagyon szereti a srácot, ezért most végtelenül boldog. Alig várta az estét, hogy végre szerelmével legyen. 
Aznap - péntek - este a lány csinos fekete ruhába bújt, abban várta Lórit, aki jött is nyolc körül. 
  - Szia, drágám! - ugrott egyből a fiú nyakába, amikor beengedte a házba. 
  - Ó, micsoda fogadtatás! És milyen gyönyörű vagy! - mosolygott szívtiprónk, mikor végig mérte a szőke kis tündért. 
  - Csak azért, mert szerelmes vagyok. - vallotta be pirulva a lány, és lesütötte csodaszép zöld szemeit. 
Lóri "jutalmul" megcsókolta.
  - Olyan édes vagy! 
  - Ma hová megyünk? - tudakolta a lány, mert nem fixálták le előre a programot. 
  - Igazából nem sok kedvem van bulizni. - ismerte el a piros Devergo pulcsis srác. - Mi lenne, ha itthon maradnánk és összebújva filmet néznénk a szobádban?
  - Remek ötlet! - Janka mosolyogva kedvese nyaka köré fonta a karját. - Szerencsére az őseim nincsenek itthon. Hajdúszoboszlón hosszú hétvégéznek.  
Több se kellett, bevonultak a lány szobájába, Lóri kiválasztott egy akciófilmet, míg a lány a konyhába ment rágcsálni valóért és üdítőért. 
Nemsokára Janka a fiú ölébe tette a tárcát, majd a vállához bújt. Az ágy támlájának dőlve kényelembe helyezték magukat. 
  - Milyen filmet választottál? 
  - A szupercella legújabb részét, mert még nem láttam. - válaszolta Lóri. 
  - Jó lesz, úgysem a film érdekel. - kuncogott Janka, és puszit nyomott a srác arcára. 
Lóri felbuzdulva felé fordult, és egyre hevesebb csókokkal halmozta el az édes kis csaj ajkát, arcát, nyakát és fülét. Ahogy Lóri egyre közelebb nyomult a lányhoz az ölébe borult a ropi, chips és a két pohár narancslé. 
  - Ó, a francba! - ugrott fel a fiú és hitetlenkedve nézte a hatalmas foltot a nadrágja ölrészén. Tök úgy nézett ki, mintha bepisilt volna. Részben a pulcsija is elázott. - Megyek a fürdőbe, megpróbálom menteni, ami menthető! Rosszul leszek, ha a kedvenc pulcsim is tönkre megy!
  - Oké, én addig rendbe hozom az ágyat. Siess vissza, szerelmem!  
Lóri küldött neki egy aranyos mosolyt, aztán kiment. 
Ahogy Janka eltüntette a szétázott ropit az ágyról és lecserélte a takarót, észrevette, hogy a fiú mobilja ott fekszik az ágyon. Még szerencse, hogy távol volt a folttól, így nem ázott el a készülék. Biztos a heves csókolózáskor csúszott ki a fiú zsebéből. Épp a frissen felrakott sárga takaróra készült lerakni, mikor a kezében csörögni kezdett a mobil. Most mit csináljon? Még sosem vette fel kedvese mobilját, megbízott benne, nem akart kémkedni utána, De mivel a hívó "Vadócka" volt, győzött a kíváncsisága. 
Nagyon érdekelte, kit takar ez a furcsa becenév. 
  - Igen? - szólt bele durván. 
  - Ó, édes drága Lórikám! - hallotta a duruzsoló és szenvedélyes női hangot Janka. - Két napja egyfolytában lerázol, de most elcsíptelek! Már elfelejtetted a múlt hétvégi szenzációs éjszakánkat? Mára jobbat találtam ki! Menjünk el egy késő esti vetítésre a moziba és szeretkezzünk a hátsó sorba! Az is nyilvános hely, és ott még nem csináltuk!
Janka feje zúgott a haragtól, szinte sokkot kapott a hallottaktól. Egy világ dőlt össze benne. Nem lehet téves hívás, mert a szenvedélyes csajszi "Édes, drága Lórikámmal" kezdte a monológját. 
  - Bocs, de Lóri most nem ér rá. - nyögte ki remegő hangon Janka. 
  - Ó, az nagy kár! Megmondod neki, hogy Merci kereste?
  - Mindenképp!
  - Köszi akkor! Szia! - ezzel a lány már le is tette. 
Janka szörnyen érezte magát. Álmában sem gondolta volna, hogy Lóránt megcsalja. De tudhatta volna. Minden olyan gyorsan történt köztük, és túl szép volt, hogy igaz legyen. Túl hamar megbízott benne, és tessék, tuti, hogy kavar ezzel a csajjal is. A hang tulajdonosa nem lehet unalmas, szavaiból és kacér hangjából ítélve. Biztosra vette, hogy Lóri elcsábult a belemenős kis démonnal!
Megunt engem. - kesergett magában Janka, majd nem bírta tovább tartani magát, sírva fakadt. - Ehhez a nőhöz képest biztos egy unalmas, buta liba vagyok! Három hónapja járunk, de még nem feküdtünk le Lórival. Biztos elfogyott a türelme tovább várni rám!
Az ágy szélén ücsörögve pityergett, mikor visszatért Lóri vizes nadrágban, fekete pólóban, karján az imádott pulcsival. 
  - Szerencsére kiment a folt. 
Csodálkozva fedezte fel a pityergő lányt. Egyből a földre dobta a pulcsit és leguggolt a lány elé. 
  - Na, de szívecském! Ne sírj már! Nem olyan nagy kár a ruhámért! Hidd el, nem a te hibád, hogy rám ömlött a kóla! - kedveskedve meg akarta érinteni a lány könnyáztatta arcát, de Janka durván ellökte a kezét. 
  - Hagyjál! Ne érj hozzám!
  - Mi lelt, drágaságom? - értetlenkedett szívtiprónk. 
  - Soha többé nem vagyok a drágaságod! - förmedt rá Janka villámló szemekkel. 
  - Na de...
A lány az ágyon heverő telefonra bökött.
  - Merci keresett. 
Lóri nagyot sóhajtott. Kezdte kapiskálni, mi okozza édes kiscicája zaklatottságát. 
  - Megmagyarázom. - kapcsolt gyorsan Lóri. - Merci csak egy haver. Nem fontos! Téged szeretlek!
Janka dühösen felpattant. 
  - Te aljas hazudozó! Képes vagy a szemebe hazudni, te szemét? A kedves "haverod" épp arról számolt be, hogy ma este szexelni akar veled a moziban! Elegem van belőled! Tűnj el! Soha ne kerülj a szemem elé! - tajtékzott a lány kisírt szemekkel. Gyűlölte a fiút, amiért így lóvá tette, játszott vele, és mindvégig az orránál fogva vezette. 
Lóri nagyon sajnálta a lányt, de tudta, hogy most elveszítette. Bármit mond vagy tesz, úgysem hisz neki. Jobb lesz, ha elmegy. 
  - Janka... sajnálom! - próbálkozott azért még egyszer. - Nem így kellett volna megtudnod. 
  - Persze, ez nem szerepelt a terveidben. - szólt Janka cinikusan. - Neked az lett volna a legkényelmesebb, ha sosem tudom meg, hogy kettős életet élsz! Sajnálom, hogy szerettelek! Ég veled!
A fiú sok mindent akart volna még mondani, de nem tette. Belátta, bármit is akar mondani, a feldúlt lány úgysem hallgatná meg. Ezt rendesen elcseszte, és ráadásul nem is most, hanem akkor, amikor két hónapja kikezdett a szexi Mercivel...  
Így hát távozott.
Lóri aludt egyet a dologra, aztán döntött.
Nem fog Jankának könyörögni, hogy bocsásson meg, inkább Mercivel marad és élvezi az életet a szenvedélyes és dögös, vörös lánnyal. A csaj szexuális vágyainak nincsenek határai, ezentúl csak vele lesz, hisz a bolondos csajjal nincs egy unalmas perce sem.  Pont a kaland, buli, szórakozás és vad laza élet kell neki, hogy kiverje a fejéből a csendes, de odaadó Jankát. 
Így hát minden idejét Mercivel töltötte. Vagy két hétig jól érezte magát a szeszélyes csajjal, de nem telt el úgy nap, hogy ne jutott volna eszébe Janka: a hangja, csilingelő nevetése, kedvessége, vagy a belőle áradó szerelem. Rövid időn belül belátta, hogy hiányzik neki. Sőt, pokolian hiányzik!
Ha visszacsinálhatná a dolgokat, soha többet rá se nézne az ilyen Merci-féle démonokra, csakhogy visszakapja Jankát. 
Lórit olyannyira megviselte Janka hiánya, hogy Merci is észrevette, hogy a srác megváltozott. 
Egy este, amikor egy bárban randiztak, el is mesélte Mercinek csúfos véget érő kapcsolatát a vörös, hosszú hajú lánynak. Megmondta Mercinek, hogy szakítani akar vele, mert a másik lányt szereti. 
A kis vöröst nem viselte meg a dolog. Nem táplált mély érzelmeket Lóri iránt, kalandnak tekintette a kapcsolatukat. 
  - Előbb-utóbb úgyis meguntalak volna. - jelentette ki Merci lazán, sörét kortyolgatva. - De mondd, tényleg szereted azt a másik csajt?
  - Igen, szeretem. -  bólintott rá határozottan a szőke szépfiú. - Csak az a baj, hogy erre későn jöttem rá, amikor már elveszítettem. 
  - A szerelemhez sosem késő! Mondd meg neki, hogy végeztél velem, és vallj színt neki! Ha ő is szeret megbocsájt.
  - Bár ilyen egyszerű lenne! - sóhajtott Lóri. Bírta Merci derűlátását, de rajta ez már nem segített. 
  - Dehogynem, csak akarni kell. - biztatta a lány megint. 
Lórira valahogy átragadt a lány pozitivitása. Hirtelen reménykedni kezdett. 
  - Igazad van! Nem szabad feladnom, ha a boldogságom múlik rajta! Bebizonyítom neki, hogy képes vagyok megváltozni, és hogy még mindig szeretem. Csodás csaj vagy, Merci! Köszönöm, hogy felráztál!
  - Ó, tudom én azt! - kuncogott a kitetovált karú lány. - Sok sikert!
És Lóri innentől kezdve tényleg másképp élt. 
Az elkövetkező hónapban nem csajozott és nem bulizott, csak a tanulásnak és a fociedzéseknek élt. Persze gondoskodott róla, hogy a közös barátok eljuttassák Janka fülébe a változása hírét. 
Aztán egy vasárnap délután nem bírta tovább, egy rózsaszín rózsacsokorral becsengetett Jankáéknál. 
A lány anyja engedte be a fiút a házba. 
Mikor a fiú belépett a szép csokorral a lány szobájába, Janka kiejtette a kezéből az épp olvasott könyvet. Dühösen felpattant az ágyról és megigazította magán otthoni viseltes, lila rövid ruháját. 
  - Mit keresel itt? Menj el! A vacak csokrod sem kell! - támadott rögtön a lány. 
Lóri dühösen az ágyra dobta a csokrot. 
  - Azért jöttem, hogy meghallgass, és te megteszed!
  - És utána elmész?
  - El, ha te is úgy akarod. 
  - Oké. Kapsz öt percet! - bólintott a lány, de arcáról nem lehetett leolvasni, mit is érez a fiú felbukkanásával kapcsolatban. 
  - Már rég szakítottam Mercivel, mert miután elveszítettelek, rájöttem, csak is téged szeretlek! Belepusztulok, hogy nem vagy mellettem! Ha egy kicsit is szeretsz, vagy érzel irántam valamit, meg tudsz nekem bocsátani. Hidd el, nem kell senki más. Tanultam a leckéből. 
  - Miért hinnék pont most neked, mikor eddig csak játszottál velem?
  - Mert ez az igazság. - győzködte Lóri szenvedélyesen. Kész volt feltárni a szívét. - Érted megváltoztam. Szeress viszont, hogy bebizonyítsam: te vagy a mindenem!
Janka már nem tudta a közömböst játszani. Neki is borzasztóan hiányzott a fiú, nélküle üres volt az élete. 
  - Ó, Lóri, annyira szeretnék hinni neked.
  - Akkor higgy bennünk és szeress!
Janka a fiúhoz lépett és megölelte. 
  - Ezt kérned sem kell! Szerelek, és kapsz tőlem még egy utolsó esélyt!
  - Ígérem, nem játszom el! - szorította magához szerelmét megkönnyebbülve Lóri, aztán forró csókokkal bizonyította érzéseit. 
Janka örömmel és teljes odaadással viszonozta a csókokat.
Érezte, hogy nem lesz több botlás, most már csak a boldogság vár rá.

Van úgy, hogy akkor jövünk, rá, hogy szerettünk valakit, amikor már elveszítettük, és van, hogy a szerelem olyan erős, hogy képes a szív megbocsátani...